2020.09.02. 06:55
Hajóval jutnak el az óceánig a trianoni expedíció megyei résztvevői
Hajós trianoni emléktúrára indult július végén Józsa Péter hajóskapitány és kétfős legénysége. A Békés megyei hajósok már korábbi túráikkal bizonyították, hogy lakóhelyükről vízen haladva is el lehet érni a Fekete-, illetve az Északi-tengert. Az expedíció résztvevői ezúttal a Szalonta nevű vízi járművükkel Versailles-t érintve, egészen az Atlanti-óceánig hajóznak.
Közel egy hónapja, Marti Miklós református lelkipásztor áldásosztása után indult útnak Békéscsabáról Józsa Péter és Szilágyi Ferenc, a hajós trianoni emléktúra két résztvevője.
– Németországban, Koblenzben tettük vízre a hajót, innen a Moseren haladva a német, majd a francia szakaszon jutottunk el a Rajna és a Marne között lévő csatornához. Csodálatos volt a Németország, Luxemburg és Franciaország közötti határrész a vízről nézve – emlékezett vissza Józsa Péter, az emléktúra ötletgazdája és kapitánya.
A két hajós a Marne-csatornán elsiklott egészen Pompejiig, itt aztán kiderült, hogy azt a csatornát, ami eredetileg Párizsba vitte volna őket, lezárták, mert egy támfala leomlott. Így kénytelenek voltak kikötni egy elzászi városban.
– Két napra hagytuk ott a hajót, ezalatt immár Karsay Péterrel együtt elmentünk Versailles-be, hogy a Nagy-Trianon palota előtt elhelyezzük az elcsatolt területekről összegyűjtött maréknyi földet a magyar zászlóval együtt. Majd kinyitottunk egy nagyon régi, direkt erre az alkalomra tartogatott Tokaji bort, azzal meglocsoltuk a földet és végül elénekeltük a magyar Himnuszt – mesélte a hajóskapitány. Másnap délelőtt pedig a Szajna partján, a Léna-híd lábánál megkoszorúzták a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet által felállított emléktáblát.
Mint elmondta, rengeteg zsilip keresztezte eddigi útjukat, előfordult, hogy egy-egy nap harminc mederzáron kellett átjutniuk.
– Több mint nyolcezer zsilip van Franciaországban. Akadt, ahol száz méterenként volt egy. Úgy nézett ki, mint egy vízi lépcső. Egy részén zsilipmesterek nyitották ki a mederzárakat, és arra is volt példa, hogy távirányítót adtak nekünk, amit mikor megközelítettük a zsilipet, megnyomtunk, és ha például lefelé mentünk, egy gombnyomással megtöltöttük a zsilipmedencét. Kinyitottuk a kaput, ott megrántottunk egy kart, leengedtük a vizet és már folytathattuk is tovább az utunkat. Teljesen automatizált volt a rendszer – részletezte a hajós. Beszélgetésünkkor elárulta, a napokban hagyták el Elzászt, Sochaux városból indultak el legutóbb, ami a Peugeot autógyár központja.
– Az itt található múzeumban lehetőségünk volt megismerni az oroszlános márka két évszázados történetét, az első modellektől máig, minden korszakból ki vannak állítva motorok és autók, a közutakon használtaktól a versenygépekig – osztotta meg Józsa Péter.
Mint megtudtuk, a hajósok a burgundiai csatornán keresztül haladva hamarosan Marseille-ig jutnak. Itt egy másik csatornán keresztül, nyugat felé siklanak majd a vízen, ez vezeti ki őket a Garonne-folyón keresztül az Atlanti-óceánhoz, küldetésük végcéljához.
Fontos az összehangolt munka
Józsa Péter hajóskapitány elmondta, a háromfős legénységnek két hónapon át mindössze öt négyzetméteren kell osztoznia.
– Karsay Péter a matróz, én többnyire a kormány mögött vagyok, vagy az útvonalat tervezem, ha pedig pihenek, akkor Szilágyi Ferenc veszi át a hajó irányítását. A zsilipezésnél pedig összehangolt munkára van szükség, ilyenkor együtt kell a hajót elöl és hátul kötéllel megfognunk, ahhoz, hogy a zsilipbe be- vagy kiáramló víz el ne sodorjon minket – ismertette a kapitány.
Kapcsolódó cikkünk:
