Ivan Korčok ezüstplakettel díjazta Lászik Mihályt

– Nem ez az első díj, amit átvehetett. Ján Varšo, a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnöke adományozott emlékérmet önnek korábban a 60. születésnapja alkalmából a nemzeti öntudat, a szlovák műveltség és kulturális identitás fejlesztése érdekében végzett munkájáért. Egyfajta életműdíj volt az. Ezt is annak tartja?

– Ha az ember munkáját elismerik, az egy jóleső visszajelzés. Soha nem a kitüntetésekért dolgoztam, hanem azért, hogy amit pedagógusként megtehetek, azt megtegyem a gyermekekért. Legyen szó adott tantárgyakról, a nevelésről vagy a szlovákságunk megőrzéséről. Az ismeret megszerzése, az identitás megőrzése egyaránt fontos.

– Több tisztséget is betölt, melyeket viszi tovább a következő időszakban is?

– Még az ősszel nyugdíjba vonulok, tehát az aktív pedagógusi tevékenységem véget ér. Ugyanakkor a Csabai Szlovákok Szervezetének megválasztott elnöke vagyok, és tagja az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlésének, ahol az oktatási-nevelési bizottság elnöki tisztét töltöm be. Szlovák mivoltomra büszke vagyok, és igyekszem ezt a legjobb tudásom szerint, megfelelően képviselni. A mottóm a Zsoltárok könyvéből kint van a falon, és nem változott: „Uram, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

– A beszélgetésünkre kerékpárral érkezett, de így lehet látni télen-nyáron egyaránt. Nem lenne egyszerűbb autóval?

– Motorra van jogosítványom, de ha lenne autóra is, akkor sem azzal járnék. A kerékpározás életforma számomra, a mozgást, a sportot is jelenti. Amíg az iskolába érek, menet közben átgondolom, hogy aznap milyen feladataim lesznek. Időnként arra riadok fel éjszaka, hajnalban, hogy hol lesz ma ülés, milyen teendők várnak rám az iskolai mellett. Mivel mindet szívesen végzem, nem teher ez számomra.

– Hogyan látja Békéscsabán, a megyében a szlovákság jelenlegi helyzetét, állapotát?

– A globalizációs világban, sajnos, a nyelvvesztés állapotában vagyunk, pedig ez alapvető az identitás megőrzéséhez. Régen a nyelv átörökítője a természetes környezet, elsősorban a család volt. A vegyes házasságokkal ez sokat veszített jelentőségéből, maradtak az intézmények, a társadalmi szervezetek, melyek szerencsére nagyon jól működnek. Csabán a 19. század második felében annyi szlovák élt, mint még Pozsonyban sem. Rengetegen ma is őrzik a szlovákságukat Békésben, és büszkék rá. Nem csoda, hogy Békéscsaba otthont adott már a szlovák evangélikusok világtalálkozójának, a korábbiakat csak Szlovákiában tartották. Az is nagyon fontos, hogy a határon, mármint a szlovák határon túli szlovákság – Magyarországtól Romániáig, a Vajdaságig, Horvátországig – egymásra talált, számos közös rendezvényen veszünk részt.

– Bizonyára olyan szlovák alapételek, mint a kolbász és a haluska is terítékre kerülnek. Hogyan viszonyul ezekhez?

– A hagyomány szerint szombat volt a haluska és a nagymosás napja. A kettő úgy függött össze, hogy a haluskalé keményítőként is szolgált. Vasárnap mentünk a templomba, majd ebédre a megmaradt túrós haluskát sütötték meg pirosra a háziasszonyok, és házi tejföllel tálalták. Természetesen a disznótor, a kolbászkészítés sohasem maradhatott el. Lehet versenyezni, hogy a komlósi, a szarvasi, a csabai vagy a kétsopronyi, a kondorosi kolbász-e a finomabb. Mindenki a sajátjára a legbüszkébb, és így van ez rendjén.

– Mi az ön kedvenc étele?

– Tótkomlósiként egy speciális étel, a birkakáposzta. Ez káposztaleves birkahússal, és a lakodalmakban is jelentős szerepet töltött be az asztalokon, a tányérokban.

– Azt mondják – és ezt én is megtapasztaltam –, nincs olyan nap, hogy a Szlovák Kultúra Házában ne történjen valami.– Büszkék is vagyunk erre. Krajcsovics Hajnalka a ház gazdája, és neki köszönhetően is számos szlovák csoport működik a népművészeti, zenei szakköröktől a szeniorok klubjáig. Jól érzik magukat az emberek, számunkra pedig a szlovákságunk szempontjából is fontos, hogy őrizzük, ápoljuk a hagyományainkat.

Névjegy

Lászik Mihály 1956-ban született Tótkomlóson. Ott járt a szlovák iskolába, majd Békéscsabán, a szlovák gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Komensky Egyetem bölcsészkarán történelem–filozófia szakon diplomázott 1979-ben. A csabai szlovák gimnáziumban dolgozott középiskolai tanárként, 1987–1992 között a békéscsabai tanítóképző főiskolán oktatott. Majd visszatért a szlovák gimnáziumba, ahol jelenleg is igazgatóhelyettesként dolgozik, ősszel vonul nyugdíjba. Több mint 20 éve a Csabai Szlovákok Szervezetének elnöke.

Előzmények:

Rengeteget tett a szlovákságért a csabai szakember