Közösségi oldalán fakadt ki az egykori gyulai ex-Megasztáros

– Morfondíroztam...Mérlegeltem... – kezdi hétfői monológját közösségi oldalán Kontor Tamás. A zenész " target="_blank" rel="noopener noreferrer">bejegyzésében a járványhelyzetben amúgy is nehezen boldoguló zenészek legrosszabb rémálmait meséli el, saját tapasztalatain keresztül, rajongóit megszólítva.

A zenekaroknak, zenészeknek mindig is alulról kellett kezdeniük megmászni a karrier rozsdás létráját, melyen a fokok sokszor sörrel, benzinnel tudnánk fizetni reakciókkal vannak összeszigszalagozva. Ez egy alaphelyzet, amit nyelni kell, ám a zenész ennek a speciális esetét is feleleveníti, ugyanis úgy tűnik, hogy bizonyos megrendelők a minimumot is le akarják már alkudni. Még akkor is, ha az előadó – mint Kontor – nem éppen kezdő.

– Hiszen nem Ti vagytok azok a megrendelők, akik az autóm üzemanyagfogyasztásán is képesek alkudozni velem, akik ravaszul, a tájékozatlanság álcája mögé rejtőzve (ezzel engem kicsinyítve), vagy hatalmuk fitogtatásával és minden egyéb eszközzel megpróbálják alálicitálni az értékeimet annak érdekében, hogy olcsóbban menjek majd hozzájuk fellépni. Ahelyett, hogy annyit mondanának őszintén: “sajnos csak ennyi a keret” – írja.

Kontor szót ejt egyes menedzserekről is, akik meghatározzák a piaci árát, amiből nem engednek, és az írásban külön szerepet kap a koncertek egyik egyre inkább elterjedtebb velejárója, a nyers stílusú zenekérés. – Nem Ti vagytok azok, akik a koncerteken DAL KÖZBEN a nézésétmegajárását követelik az oldalamat bökdösve (igen, mindezt akár színpadon Is), miközben a technikailag igen nehezen énekelhető dalaimat próbálom megtámasztani “rendkívül vidáman” – részletezi.

Utóbbi jelenség is egyre nagyobb méreteket ölt. Míg korábban ez kimerült a falunapra érkező, kezdő partyzenekarok ritmusait megszakító, első sorból beüvöltött Piramist, Omegát bekiáltásokban, mára úgy tűnik, hogy a nagyobb nevek koncertjeire sem teszi be a lábát a diszkréció, legalább is ezen a téren.

És hogy miért nézi az előadókat YouTube-nak a szupersztrádán repesztő fogyasztói társadalom? Szembe lehet-e menni azzal az emberrel, aki egy húzós nap után egy spontán koncertre betéved és csak a stresszt levezetve meg akarja hallgatni a kedvencét? Ezeket megválaszolni nem a cikk szerzőjének a tisztje.

Mindenesetre Kontor bejegyzésében háláját fejezi ki a rajongói iránt is, akik kiállnak mellette és a kivételt erősítik.

– Ti vagytok azok, akik a tenyerükön hordoztok engem évtizedek óta. Akik szerettek engem és a zenei világomat. Akik biztattok engem. Akik hisztek bennem, akik visszajártok, mert jól érzitek magatokat az én “játszóteremen” – fordítja reménytelibbé megnyilvánulását.

– Szeretnék az utolsó pillanatomban is úgy belenézni a Gyerekeim szemébe, hogy nyugodt lehetek: mindvégig a lehető legnagyobb eredményeken fáradoztam...és a pofonok ellenére is tovább adtam Nekik a Hitemet! A zenélést pedig képtelenség abbahagyni...– zárja sorait a zenész.