A jeles Petőfi-kutatóra emlékeztek Berényben

– Olyan emberre emlékezünk, akinek hálásak lehetünk azért, amit Mezőberényért tett, aki valami újat adott, gazdagította a várost – fogalmazott köszöntőjében Siklósi István polgármester. Külön kiemelte, hogy dr. Irányi Istvánnak ma is vannak követői.

Bagi Ádámné pedagógus, dr. Irányi István volt tanítványa elmondta, tanáruk ma is jó példát szolgáltat a fiatalok számára az egész életen át tartó tanuláshoz. A kimagasló egyéniség a mezőberényi polgári iskola elvégzése után a jászberényi tanítóképzőben népiskolai tanítói oklevelet, majd a szegedi tanárképző főiskolán magyar–történelem diplomát szerzett. Az ötvenes években a debreceni egyetemen elvégezte a magyar szakot, és ott doktorált Petőfi-kutatásból. Tanított a 2. számú általános iskolában és a helyi gimnáziumban is.

Hagyománykutató szakkört indított, amelynek keretében 1961/62-ben huszonhét Petőfi-ankétot tartottak tizenöt fiatallal. A tanár-elnök dr. Irányi István a költővel kapcsolatos témákban tartott előadásokat, többször kirándultak, kutattak a gyulai levéltárban, felkeresték az Ókerti pincét és Petőfi diófáját is. A „tanár úr” diákok bevonásával elindította a Körös-parti emlékmű létrehozását, amely ott áll, ahol a költő elhagyta ábrándjainak hazáját. A monumentumot a Kettős-Körös partján, Petőfi halálának 112. évfordulójának előestéjén leplezték le 1961. július 30-án. Ezen a helyen kelt át 1849 júliusában a költő a folyón, és indult utolsó útjára a segesvári csatatérre.

A poéta több alkalommal is járt Berényben, ugyanis unokatestvére és barátja, Orlai Petrich Soma, aki később festőművész lett, a településen lakott. 1849 júliusában Petőfi feleségével, Szendrey Júliával és kisfiával látogatott el ide. Bem seregéhez igyekezett, és utazása során Mezőberényben szállt meg, itt írta a Szörnyű idő című, utolsó versét.

Irányi István kutatta Mezőberény első világháború alatti és utáni történetét, részletesen feldolgozta a Petőfi család mezőberényi és Békés megyei kapcsolatait, valamint az Orlai család történetét. Könyvei Petőfi Istvánról és Zoltánról jelentek meg. Kiemelkedő szerepet játszott a Mezőberény története kiadvány művelődéstörténeti részeinek megírásában (1973), a monográfia szervezési, szerkesztési munkáiban. Gondozta a „Petőfi-hagyatékot”. Előbb járási, majd megyei szakfelügyelő, ahogy Bagdi Ádámné fogalmazott: a tanárok tanára is volt. A pedagógus megemlékezésében megemlítette, dr. Irányi István családi hátterét – feleségét és lányát –, mely szintén hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sikeres lehetett.

Kutatómunkája eredményét a nagyközönség számára fóliázott tablókon mutatta be, melyeket felajánlott a helyi muzeális gyűjtemény számára. Ezek az emlékek ma is kiváló állapotban megvannak, és ahogy Bagdi Ádámné fogalmazott, megkezdődött az egyéb papíralapú emlékek digitalizálása is: – Az emlékek ébren tartása és a tudásunk átadása fontos feladatunk – hangsúlyozta.