Nem egyszerű létrehozni, majd együtt tartani egy mozaikcsaládot

Szicsek Margit tanácsadó és szakpszichológus elmondta,

a mozaikcsaládok kérdése, illetve témája manapság az egyik legfontosabb dolog a társadalomban.

Hozzátette, egy ilyen családtípus létrehozása rendkívül nagy felelősséggel jár, és csak komoly önismeret, illetve annak fejlesztése mellett járhat sikerrel, ami mindkét félnél szükséges. Ugyanis az előző párkapcsolatból vagy házasságból származó gyermekkel nem olyan egyszerű új családot alapítani, mint ahogy azt az emberek gondolják. Alapos megfontolást, átgondolást és hosszú, mindent feltáró beszélgetéseket igényel az, hogy valaki már gyakorló szülőként új partnerével – esetleg annak gyerekeivel – összeköltözzön.

Folytatta, ezekben a megelőző beszélgetésekben legfontosabb az alapértékeket átrágni, hiszen ha menet közben derül ki, hogy a két fél között olyan alapértékbeli különbségek vannak, melyek állandó konfliktusokhoz vezetnek, annak a gyerekek isszák meg a levét. A következő lényeges dolog a fokozatosság, miszerint lépésről lépésre kell megismerkedni az anya vagy apa új párjával.

Mindez még nehezebb és még nagyobb óvatosságot igényel, amennyiben a partnernek is van gyermeke. Főként akkor, ha a manapság oly divatos közös szülői felügyelet lett meghatározva, miszerint a kiskorú heti váltásban van szüleinél. Utóbbi azért bonyolítja meg a helyzetet, mert a mozaikcsaládban más szabályok érvényesek akkor, amikor minden gyerek jelen van, illetve akkor, amikor az egyik fél gyermeke nincs ott.

A szabályok – például a fürdés és étkezés időpontjáról, vagy a kommunikációs, internetes eszközök használatáról szólók – pedig nélkülözhetetlenek a problémamentes együttéléshez, még akkor is, ha az utódnak eleinte nem tetszenek.

Szicsek Margit hangsúlyozta, az új család megalapítása előtt először a gyermek/gyermekek életkori sajátosságát kell figyelembe venni. Másként reagál ugyanis egy válás utáni mozaikcsaládba kerülésre egy óvodás, egy kiskamasz és egy kamasz is, különösen akkor, ha ellenkező neműeket költöztetnek össze.

Minden korosztálynál érvényes azonban, hogy lehetőséget kell adni a vér szerinti gyermekkel való időtöltésnek, amikor édesanyja vagy édesapja kizárólag vele foglalkozik. Ugyanilyen fontos a közös időtöltés is, amikor a mozaikcsalád tagjai együtt, az előzőtől eltérő, saját élményeket szerezhetnek.

Végül a mozaikcsalád aranyszabályait sorolta fel a szakpszichológus. Az egyik ilyen, hogy egymás gyermekeit nem szabad minősíteni és kritizálni, ugyanez érvényes a „kapott” gyerek másik szülőjére is. A második, hogy soha ne hasonlítsuk az új párunk gyermekét a sajátunkhoz. A következő szerint pedig tilos megjegyzéseket tenni a másik szülőre akár neveléssel, akár gondozással kapcsolatban. Segíteni persze lehet, ha úgy látjuk, nem látja el megfelelően utódját, de becsmérelni azért nem szabad.

Lényeges a nyílt kommunikáció

Szicsek Margit beszámolója szerint gyakran fordul elő mozaikcsaládoknál, hogy a kamasz gyerek nem akarja elfogadni az anya vagy apa új párját. Véleménye szerint ilyenkor a legfontosabb a nyílt kommunikáció. Meg kell hallgatni a gyerek kifogásait a felnőttel szemben, hiszen lehet, hogy azok túlnyomó többsége csupán az életkorából adódó érzékenységéből fakad, melyeket egy beszélgetéssel könnyedén tisztázhatnak.

Persze ilyenkor az új partnernek is magába kell szállnia, és esetlegesen módosítania hangnemén vagy modorán a „kapott” gyerekkel szemben. Különösen akkor, ha neki nincs olyan korú vagy nemű utódja. Ha ennek ellenére sem sikerül megtalálni a közös hangot, úgy el kell fogadni, hogy kettejük kapcsolata sosem lesz „igazi szerelem”, de ragaszkodni kell a kölcsönös tisztelethez és elvárni egymás elfogadását. Így előbb-utóbb mindenki hozzászokik az új helyzethez, és veszekedések nélkül telhet az együttélés.