Az orosházi szerző szeretett szülővárosa titkait kutatta

A pandémia hónapjaiban vannak, akik otthon maradásuk idejére keresnek hasznos elfoglaltságot. Mások egyszerűen csak folytatják tevékeny életük mindennapjait 2020-ban is. Ezt tette s teszi az orosházi író, költő és helytörténész, Verasztó Antal.

Orosháza – Az ősök árnyékában című könyve az elmúlt hónapokban állt össze. Hangyaszorgalommal, egy jó ötlet nyomán.

A 85 esztendős szerző úgy fogalmazott, legújabb könyve olyan számadásféle. Nem ígéri, hogy újabb kötetek kerülnének ki a keze alól a folytatásban… De mi, akik ismerjük, ebben nem vagyunk olyan biztosak!

Verasztó Antal az Orosháza – Az ősök árnyékában című könyvében a korabeli sajtóban megjelent írásaiból, valamint kutatásai során készült jegyzeteiből jelent meg válogatás. Ez egyben bizonyosság is arra nézve, hogy a helytörténész munkássága során mindvégig a város titkait kutatta. Ez a könyv, ha úgy tetszik, a feledésből megmentett hosszabb-rövidebb valóságos és szellemi utazásokról szól.

A szerző úgy érzi, önmaga felé is adósságot törleszt ezzel a kiadványával, mivel 2019-ben az a megtiszteltetés érte, hogy több évtizedes szépirodalmi pályafutása, valamint Orosházával kapcsolatos hely- és művelődéstörténeti kutatásai elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át.

Ekkor fogadta meg magának – ha ideje és egészsége engedi –, hogy még egy Orosházáról szóló könyvvel szeretné ragaszkodását kifejezni szülővárosa iránt. Így lett ez a könyv az Orosháza iránti szeretet és hűség, az önmagának tett ígérettől való szabadulás dokumentuma, amit ajánl olvasóinak.

A szerző szemezgetései között a Békés Megyei Népújság 1978. március 5-ei számában (Orosháza napsugaras emlékei) megjelent írására is utal, vagy az 1979. március 4-én napvilágot látott (Öreg házak vallatása) cikkére. Egy ezeknél is frissebb, a Békés ­Megyei Hírlap 1994. október 1–2. lapjában Kohán Györgynek az Orosházán töltött, az életrajzírók által nem boncolgatott időszakáról is vall a szerző.