Somogyi Ferenc lett az esztendő TIK-osztályvezetője

– Mi történik egy tevékenység-irányítási központban?

– Békés megye területéről az állampolgárok bejelentéseire reagálunk, irányítjuk a közterületi állományt a megadott helyekre. Van ugye két nagy hívásfogadó központ az országban: az egyik Szombathelyen, a másik Miskolcon, ők kezelik a 112-es és a 107-es számokra beérkező hívásokat, bejelentéseket, kérdéseket. Ott ilyenkor felveszik egy adatlapra ezeket, majd elektronikusan továbbítják hozzánk, a területileg illetékes tevékenység-irányítási központba. Minden megyében van ugyanis egy ilyen, ahol fogadjuk ezeket az adatlapokat, adott esetben a hanghívást­ is.

– Milyen feladataik vannak?

– Irányítjuk a rendőri állományt és kezeljük a hívásfogadó központok által továbbított bejelentéseket. GPS alapján látjuk az adott bejelentéshez legközelebbi rendőrjárőrt, akinek a munkáját így irányítja, segíti a központ. Gyakorlatilag, ami a helyszínen történik, azt az itt dolgozó ügyeletes koordinálja végig. Adatokat is lekérhetünk, ezzel is segítve az állomány munkáját, például a körözési vagy a személyi nyilvántartóból. De ha mondjuk adott esetben a megyei állományt riasztani kell egy nagyobb feladatra, például általános riadót rendelnek el az otthon lévő rendőri egységek részére, azt is nekünk kell koordinálnunk.

– Békés megyében hány hívást bonyolítanak le?

– Évente nagyságrendileg 22 ezer hívást dolgozunk fel. Ez a munka éjjel-nappali, 24 órás szolgálatot jelent, a kollégák pedig hatfős váltásokban végzik a feladataikat. Összesen közel negyvenen dolgozunk a megyei tevékenység-irányítási központban.

– Mi a fő feladata egy osztályvezetőnek?

– Gyakorlatilag a központ feladatait koordinálom. Többek között ellenőrzöm a munkavégzést, átnézem az adatlapokat, a történteket. Ha valamit úgy látok, hogy lehetett volna jobban is csinálni, akkor azt átbeszéljük, hogy mit kellett volna másképpen tenni­.

– Mióta vezeti a megyei tevékenység-irányítási központot?

– Több mint egy évtizede vagyok osztályvezető. Korábban katonatiszt voltam, 11 évig szolgáltam a Magyar Honvédség állományában, 1996-ban jöttem át a rendőrséghez. Kezdetben a Sarkadi Rendőrkapitányságon dolgoztam, majd 2005-ben kerültem Békéscsabára az ügyeletre, ahol ügyeletvezetőként dolgoztam, majd 2009-ben osztályvezetőnek neveztek ki.

– Hallani nem valós bejelentésekről, ilyenekkel még találkoznak?

– Sajnos, időnként még hozzánk is befutnak olyan bejelentések, amelyek intézkedést nem igényelnek, bár ezeket most már a hívásfogadó központok túlnyomó részt kiszűrik. Szomorú, hogy vannak, akik ezt komolyan gondolják, és mondjuk azért hívnak, hogy megtudják, milyen nap van, vagy azért, mert elfelejtették a telefonjuk kódját, vagy nem találják a villanyszámlájukat.

– Az elmúlt évekből melyik valós esetet emelné ki?

– Még 2016 februárjában Gyula-Városerdőn tévedt el egy túrázó pár. Telefonon kértek segítséget, a rendőreink pedig erdészekkel, vadászokkal úgy keresték meg őket, hogy a különböző helyen álló szolgálati autók hangjelzéseit váltva bekapcsolták, és telefonon kérdezték a túrázókat, hogy hallják-e a szirénát. Ebből következtettek arra, hogy közelebb kerültek-e a bajbajutottakhoz. Végül megtalálták a budapesti férfit és a nőt, nem esett bajuk. És van egy karácsonyi történet is. Még 2014-ben, a téli szünetben, december 28-án történt, hogy Békéscsabán, a Szabadság tér és az Andrássy út kereszteződésénél egy járókelő figyelt fel egy fiúra, aki a szüleit kereste. Azonnal küldtük a kollégákat, a fiú pedig elmondta nekik az adatait és azt, hogy Budapesten lakik. Mint kiderült, családjával a nagyszülőkhöz érkeztek látogatóba Békéscsabára, és szüleivel az egyik bevásárlóközpontban voltak, ahonnan a gyermek egyedül indult haza a nagymamájához, de útközben eltévedt. A rendőreink a kilencéves fiút visszavitték a bevásárlóközpontba, ahol megkeresték az édesanyját, így oldva meg szerencsésen az esetet.