A panelkorszakot mutatja be a csabai múzeum új kiállítása

A tavasszal nyíló kiállításról Martyin Emília, az intézmény tudományos-muzeológiai osztályvezetője beszélt, aki elmondta, a múzeumi gyűjteményekbe általában az adott korszakokra, tájegységekre jellemző tárgyak kerülnek, és ez a panellakásokat, azok felszereléseit bemutató kiállításrésznél sem lesz másképp.

– Azok közül a jellegzetes eszközök közül, amelyek életünk részei voltak, például az 1960-as évektől az 1980-as évekig, vagy akár napjainkig, kevés van a múzeum gyűjteményi raktárában. Ennek talán az is lehet az oka, hogy ma még nem mértük fel annyira, hogy ezek hordoznak-e az adott korra jellemző elemeket. Most mi leginkább arra törekszünk, hogy ne gyűjtsünk össze mindent, hiszen véges a raktárkapacitásunk. Nem lehet például egy kenderfésűből a századik darabot is behozni, amikor jellegében, díszítésében nem különbözik. Vagyis tudatosan gyűjtünk és fogadunk be adományokat. Ez általában úgy történik, hogy a múzeum vezetése, a szakmuzeológus és a restaurátor közösen dönti el, mi kerülhet be hozzánk. Egyrészt fontos, hogy a tárgy restaurálható, konzerválható legyen, illetve az is szempont, hogy Békéscsabához, Békés megyéhez köthető legyen – avatott be minket Martyin Emília.

Hozzátette, mindig előre kell gondolkodniuk, hogy a mai tárgyak közül melyik az, ami száz év múlva különleges, érdekes, jellegzetes lehet. A néprajz és a történeti kutatás mindig a régmúltra koncentrált, és csak az utóbbi időkben merült fel, hogy a történeti tárgyak a történelem egy adott korszakának jellegzetes eseményeit, személyiségeit mutassák be.

– Ugyanakkor nekünk arra is törekednünk kell, hogy az adott korszak hétköznapi életét is megismertessük a látogatóinkkal. Ehhez kellenek olyan történeti vagy néprajzi tárgyak, amelyekkel ezt bemutathatjuk. Éppen ezért már az új állandó kiállításon is szerepeltetünk például az 1960–70-es évek panelkorszakából tárgyakat. Nem hittük volna, de eltűnnek, megváltoznak a körülmények: például a régi, első televíziók, a különféle tájakat ábrázoló tapétaposzterek. Vagy a kor jellegzetes bútorai, az akkori hímzések a foteleken, akár ezek is különleges darabjai lehetnek a gyűjteménynek. Éppen ezért a múzeumok országosan is próbálják pótolni ezt a hiányosságot, és az 1960–70-es, sőt a rá következő két évtized tárgyait is elkezdték gyűjteni. Minden míves szép tárgyat örömmel befogadunk, azonban az utóbbi egy-két évben tudatosan, célzatosan ezt a retró korszakot próbáljuk vizsgálni, mert ebben vannak nagy hiányosságaink még – részletezte a néprajzos muzeológus.

Martyin Emília úgy fogalmazott, sok olyan jellegzetes dolog van, ami a kiállításokon is rendszerint sikert arat a látogatók körében. – Egy vetett ágy a 19. századból is nagyon érdekes tud lenni, de egy, az 1970-es évekre jellemző panel szobabelső biztosan felkelti mindenki érdeklődését, előhozza mindenkiből az „aha” érzést, az emlékeket. Sokkal erőteljesebb a kötődés – árulta el.

Tudatosan gyűjtik a tárgyakat

A múzeum már rendezett a retrót megidéző éjszakát is, ahol közzétettek egy felhívást, hogy aki a korszakból származó tárgyakat visz be az intézménybe, az ingyenesen vehet részt az eseményen. – Volt, aki csak bemutatta, de olyan is akadt, aki a múzeumnak adta gyerekkori emlékeit. Például így került hozzánk egy korabeli „Ki nevet a végén társasjáték”, vagy az 1980-as években divatos bebújós sapkák, azok amelyek csak ki voltak vágva a gyerekek arcánál – ecsetelte a néprajzkutató.

Többek közt ezek a tárgyak is megjelenhetnek majd a múzeum tavasszal nyíló kiállításán, ahol a panelkorszak egy külön részt kap majd. Megépítenek egy lakást, ahol lesz egy régi televízió, amelyen korabeli műsorok futnak, de természetesen a kor jellegzetes bútorzatából is kiállítanak párat.