Újra Békéscsabán dolgozik a külföldön is elismert Kardos Róbert

A nagyszénási származású Kardos Róbert az élvonalbeli orosházi férfikézilabda-csapatban játszott, közben elvégzett két főiskolát. A profi karrier befejezése után a másodosztályú Algyőben szerepelt és Békésen játszott, illetve egy cégnél üzletkötőként dolgozott. Rajzolni mindig is szeretett, nyolc éve pedig hobbiszinten elkezdett tetoválásokkal foglalkozni. Egy ideig párhuzamosan ment a kézilabda, a munka és a tetoválás – Orosházán nyitott „varrodát” –, majd, miután látta, hogy külföldön milyen a tetoválók élete és milyen lehetőségeik adódnak, 2016-ban a szintén tetoválóművész feleségével, Mariann-nal, valamint üzlettársával, Janko Singerrel stúdiót nyitott Németországban.

Folyamatosan járták az expókat, kiállításokat és a versenyeket, és arra a legbüszkébb, hogy egy nürnbergi rendezvényen első díjat nyert el egy realisztikus alkotásával. Bővítették a csapatot a szalonban, felváltva nyolc elismert, neves magyar vendégművész dolgozott náluk. Tavaly év elején kislánya, Zsófia születése miatt hazaköltöztek, de havi rendszerességgel így is kijárt Németországba. Aztán jött a koronavírus-járvány és a korlátozások.

Elmondta, Németországban elsőként a tetoválószalonokra került lakat, ami számára érthetetlen volt, mivel a higiéniára addig is odafigyeltek. Addig is maszkot vettek, gumikesztyűt húztak, és szinte úsztak a fertőtlenítőszerekben, ráadásul egy művész egy nap mindössze egy vendéget fogad. Az elmúlt egy évben Németországban hat hónapot töltöttek teljes bezártságban. Most barátai, Deli József és Pataki Angéla révén Békéscsabán, egy belvárosi stúdióban kapott lehetőséget arra, hogy folytathassa a munkát.

– Egy-egy tetoválás mindig közös munka eredménye. Benne van a vendég elképzelése és a művész által megálmodott képi világ is.

Mindig figyelembe kell venni a test sajátosságait, hogy a tetoválás mennyire illeszkedik majd az adott felületre – ecsetelte, eloszlatva az előítéleteket, miszerint csak távol-keleti krikszkrakszok jelentik a tetoválást. Hangsúlyozta: sok múlik a vendégen, hogy jó ízlésvilággal rendelkezzen, de a művészen is, kell a megfelelő tudás, eszköz és festék is.

– Egy szép tetoválásban benne van a vendég és a művész is – hangsúlyozta. Ő a vendégeivel egy-egy munka előtt akár órákat is egyeztet, hogy a tetoválás logikusan felépített legyen, és persze vannak határok, amiket figyelembe kell venni – majd jöhet a tényleges alkotás, ami szintén akár órákat is igénybe vehet. Példaként említette, hogy egy kar teljes lefedésére hat-nyolc alkalmat kell szánni, és egy-egy alkalom négy-hat órát is eltarthat.

Kardos Róbert kihangsúlyozta:

a siettetés nem segít, nem szabad arra figyelni, hogy egy-egy tetoválás mennyi idő alatt készül el, az idő nem lehet szempont – hiszen amit alkotnak, az egy egész életre szól.

– Sokféle oka van annak, hogy ki miért varrat magára tetoválást – folytatta Kardos Róbert. Van, amikor a test díszítése, dekorálása a cél. Van, amikor a szöveg vagy motívum egy-egy eseményhez köthető, ami lehet örömteli és szomorú egyaránt. És persze akadnak fanatikusok is, akik nem tudnak leállni. Mindegyikben van azonban valami, ami közös: önmagukból szeretnének egy szeletet megmutatni a világnak. Hozzátette, vannak extrém kérések is, mind helyet, mind méretet illetően. Nála is előfordult, hogy intim helyre alkotott, illetve olyan is, hogy egy egész testet körbeölelő művet vártak tőle. Kedvenc alkotása nincs, mindegyik felkérésre ugyanolyan szeretettel gondol.

Kardos Róbert testét is több tetoválás díszíti, az orosházi Zsanda József sok mintát készített neki, és nála került szoros kapcsolatba ezzel a világgal. A kedvenc tetoválása a karján lévő, Sigmund Freudról készült portré, amivel felesége örvendeztette meg. A tanító szak elvégzésekor pszichológiát is hallgatott, és elolvasta Freud összes művét.

A tervei között szerepelt, hogy pszichológusnak tanul, viszont pont akkor jutottak fel az NB I.-be az Orosházával, így a tanulás elmaradt – Freud tisztelete azonban megmaradt. A neves pszichiáter mondta azt, hogy a libidó mozgat mindent, szerinte ez sokféleképpen értelmezhető. A tetoválóművész azt is tudja, hogy mi lesz a következő tetoválás, amit varrat – a bal vádlijára egy monumentális szuperhőskarakterben gondolkodik –, és azt is tudja, hogy Pataki Angélát kéri majd fel erre a munkára.

Elmondta, egy-egy tetoválás elkészítése mind a vendég, mind a művész számára megterhelő. A vendégnek tűrnie kell az egy helyben ülést, fekvést, a monotonitást, akár 5-7 órán keresztül a kis fájdalommal járó műveletet. A tetováló számára pedig az adja fel a leckét, hogy órákon át kell százszázalékosan koncentrálnia, hiszen nem lehet hibázni, nincs radírozásra vagy törlésre lehetőség. Olyan beavatkozást hajtanak végre valaki testén, ami örökre nyomot hagy.

Kardos Róbert elmondta,

lehetnek olyan kérések a vendégek részéről, amikre azt mondják: nem.

Az indokok között lehet, hogy a motívum vagy felirat nagyon szélsőséges lenne – akár politikai, akár vallási szempontból –, vagy az, hogy egyszerűen kivitelezhetetlen az elképzelés.

Az arctetoválásokkal rendkívül körültekintő módon járnak el, mivel azok tényleg nem takarhatók semmilyen ruhadarabbal, ezért előtte kellően felvilágosítják az illetőt, hogy a jövőjét mennyiben befolyásolhatja. A nagyon fiatalok, 18 év alattiak pedig többnyire zárt ajtókkal találkoznak a szalonokban.

– Létezik lézeres eltávolítás – folytatta. Elmondta, az apró tetoválásokat teljesen el lehet tüntetni, a nagyobbak esetében azonban csak halványításról lehet szó és arról, hogy egy másik, egy jobb, szebb alkotással lefedik. Kevés kivételtől eltekintve szerinte a tetoválásokat nem bánják meg az emberek, legfeljebb azt, hogy rossz művészt választottak és nem lett szép a mű.

A türelem mindig alapelvárás a vendégeknél

– A vendégnél alapelvárás a tisztaság, a higiénia – mondta Kardos Róbert. Szeretik azt is, ha a vendégnek van elképzelése, ha ismeri a stílusokat. Illetve, ha figyel a tetoválóra, és igényli, hogy az ő világa is megjelenhessen a művön, és a végső kép kialakítása során szabad kezet ad a tetoválónak, mivel mégiscsak művészetről van szó. És persze fontos a türelem.

Hangsúlyozta, egy tetoválás folyamata nem ér véget azzal, hogy a vendég kilép a szalonból. Ugyanis a tetoválás nyílt sebnek minősül, a bőr legfelső rétege lényegében eltűnik, és úgy kell később hámosítani a felületet, hogy a festék is ott maradhasson. Ügyelni kell a sterilitásra a fertőzések elkerülése érdekében, az első két napban kötést kell viselni, majd krémezni kell a felületet, igaz, azt sem szabad sokáig. A nyílt seb két hét alatt begyógyul, de a teljes regeneráció – a bőr hidratáltságától függően – több hónapot is igénybe vehet.