Kutatják a rejtélyes óriás kő eredetét

Az 1990-es évek végén Kevermes határában egy különleges, egyedülálló lelet került elő szántás közben. Dr. Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régésze kiemelte, a kő sima és egyenes oldalán (az úgynevezett palássági síkban) különleges vésett motívumok láthatók, melyek legjobb párhuzamait a franciaországi Bretagne-ból, a gavrinisi, megalitikus sírépítményből ismerik.

A Kárpát-medencei, valamint közép-európai hasonlóságok hiányában felvetődött, hogy egy modern utánzattal állunk szemben, azonban 2012-ben a Gyucha Attila és Bóka Gergely – akik akkor a Munkácsy múzeum régészeiként dolgoztak – vezetésével elvégzett természettudományi vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a sztélé eredeti. (A sztélé faragott, gyakran vésett jelekkel vagy feliratokkal, olykor ábrázolásokkal is ellátott nagy méretű kőtábla, kő- vagy ritkábban faoszlop, melyet többnyire emlékműnek vagy síremléknek emeltek.)

– A következő lépcsőben a kőzet geológiai származási helyének vizsgálata történt meg – hangsúlyozta dr. Bácsmegi Gábor. – A megalit anyaga kőzettanilag egy metamorf kőzet, úgynevezett zöldpala. 2014-ben a kutatócsoport erdélyi expedíciója során felkereste a lehetséges zöldpala­lelőhelyeket, és sikeresen azonosította a származási helyet. A kősztélé nyersanyaga nagy bizonyossággal a Maros-folyó mellékén található Zarándi-hegységből származik. A lelet fizikai helyét tisztázó terepmunkákat reményeink szerint 2021-ben tudjuk folytatni Kevermes határában, illetve egy vizsgálatot szeretnénk még elvégezni a kövön.

A nyugat-európai mega- litikus kultúrák és az Alföld földrajzi távolsága miatt bizonytalanok a sztélé kulturális összefüggései. A gavrinisi párhuzam, illetve a késő rézkori badeni kultúra több Kárpát-medencei lelőhelyén talált – kivitelezésükben azonban jóval egyszerűbb – kősztélék alapján a lelet nagy valószínűséggel a késő rézkor, kora bronzkor időszakára keltezhető (Kr. e. 3500–2500).

Magyarország egyik legtitokzatosabb és legfurcsább tárgya hosszas vándorlás után a múlt év végén került vissza a békéscsabai Munkácsy múzeumba. A sztélé vizsgálatait Budapesten végezték el, onnan szállították a csabai intézménybe.

– Már az új állandó kiállítás tervezésekor számítottunk e különleges lelet szélesebb körű bemutatására – emelte ki hírportálunnak a múzeum régésze. – 2021-ben, a tárlat kivitelezési munkálatai során, sikerült is méltó helyére tennünk, és reméljük, hogy minél hamarabb megmutathatjuk a látogatóknak. Dr. Bácsmegi Gábor hozzátette, Fábián János hun kori elmélete nem igazán állja meg a helyét, mert ez egy őskori darab.

Mélyszántáskor megakadt valamiben az eke

Többeket megihletett a hatalmas kő, sokan találgattak, mi lehet az eredete, melyik korból és mire való. A leghitelesebb forrás az a kevermesi, helytörténettel és gyűjtéssel foglalkozó Magyar Mátyás, akinek az udvarában állt sokáig a sztélé. De hogy került hozzá?

– Amikor Kevermes és Nagykamarás határában, a Kopolya dűlőben a földtulajdonos mélyszántást végeztetett, az eke megakadt egy hatalmas kőben. Még markolót is hívtak segítségül. Körbeásták, kiemelték és a műút melletti mély árokba likvidálták az akkor még betontömbnek gondolt méretes kődarabot. Amikor én erről tudomást szereztem, a helyszínen meggyőződtem róla, hogy az bizony valami más. Nem betontömb. Hazaszállítottam, az udvarunkban megtisztítottam és felállítottam.

- Régészekkel is felvettem a kapcsolatot, jöttek is sokan, sok helyről. Vizsgálgatták, megint érkeztek szakemberek, majd megegyeztünk, elszállítják a fővárosba. Én úgy gondoltam, a legjobb helyre került. Annak pedig külön örülök, hogy visszahozták Békés megyébe. Biztosan sok érdekes információt őriz még ez a kő, amihez térségünkben, Kevermesen és környékén a várható kutatásokkal újabb válaszokat adhatnak majd a szakemberek – nyilatkozta hírportálunknak Magyar Mátyás.