Újraélesztik az eleki szőlészetet

Radványi György több évtizeddel ezelőtt ültette el az egykor Eleken is honos több mint 51-féle szőlőfajtát, amit egyéb hazai fajtákkal is kiegészített. Az agronómus által felajánlott kert sokáig a helyi mezőgazdasági­ szakmunkásképző iskola tulajdonában volt, amit tankertként használtak a diákok, tovább folytatva azt a sajátságos hagyományőrzést, amelyet még Radványi György kezdett el. Azóta az ültetvény ismét a város tulajdonába került, és a tervek szerint hamarosan egy tájházzal kiegészített génbankot alakítanak ki belőle.

– Nem titkolt célunk, hogy életben tartsuk ezt a rendkívüli értéket, melyet Radványi György hagyott a városra. Hiszen olyan szőlőfajtáink vannak itt, melyek az országban csak nálunk találhatók – ismertette Szelezsán György polgármester. Hozzátette, jelenleg százharminc szőlőfajta található a tangazdaságban, mindegyikből négy tőkét ültettek el a közel ezerhatszáz négyzetméteres telken.

– A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének van az ország legnagyobb génbankja, ám a kutatásaink során kiderült, hogy a nálunk található fajták közül öt itt sincs nyilvántartva – hangsúlyozta Papp László. A tankert megbízott vezetője utalt arra, hogy a tankert szőlőfajtái az 1700-as évektől kezdve jelen voltak Eleken, hiszen a település sokáig hegyközség volt, és komoly szőlészet folyt ezen a területen. Ezek felkutatásakor Radványi György a nemesítőkkel együtt jelentős kutatómunkát végzett, és bár foglalkoztak kukoricanemesítéssel is, az agronómus szívügye mégis a szőlészet maradt.

– Nem csoda hát, hogy a szőlőültetvény birtokosa előszeretettel kísérletezett különböző fajokkal, talán ez az oka annak, hogy negyven tőkének még mindig nem tudták beazonosítani a fajtáját. Most éppen ezek után kutatunk a szakkönyvekben, illetve borászoktól is kértünk segítséget a fajtaazonosításhoz. Hatalmas érték van a birtokunkban, amit meg kell menteni – hangsúlyozta Papp László.

De persze a munka addig sem áll meg, folyamatosan ápolják, gondozzák a tőkéket. – A szőlőtelepítéshez csatlakozott az eleki Sarlós Boldogasszony Plébánia, ők is egy kisebb szőlészetet ­telepítenek a városban, azzal a céllal, hogy a korábbi ­eleki szőlőtermesztési hagyományt ápolják. Emellett ­tervezzük a helyi szüreti ­mulatság ­újraélesztését, amit bár a német és a szlovák ­nemzetiség képviselői évről évre megszerveztek, mi ezt mind a négy nemzetiségre szeretnénk ­kiterjeszteni, így együtt mutathatnánk be a szőlő feldolgozásának fortélyait – fogalmazott a polgármester.

Mint megtudtuk, a szőlészet mellett egy gyümölcsöst is kialakított a város, ide hatvan kajszibarackfát telepítettek. – Ezzel egyrészt a helyi konyhának biztosítunk ­gyümölcsöt, másrészt szeretnénk a befőtt és a lekvár készítésével is megismertetni a kisgyerekeket – emelte ki Szelezsán György.

Tájház is lenne

A város a Lőkösházi úton található sváb házból egy, a helyi foglalkozásokat bemutató tájházat alakítana ki, melynek berendezése a lakosok által felajánlott eszközökből állna össze. A tervek szerint a szüreteléstől kezdve a kádárokig, a cipészmesterségen át a gyümölcsfeldolgozás különböző lépéseit mutatnánk be az érdeklődőknek.

– Tavaly kezdtük el gyűjteni a régi, már feledésbe merülő foglalkozások használati eszközeit. A lakosok felajánlásaiból számos érdekesség került hozzánk, ilyen a Pálffy Zsigmond családjától kapott kaptafasorozat. Az egykori cipész 1947-ben költözött a családjával Vésztőről Elekre, itt nyitotta meg cipészetét, ami a mai napig a család tulajdonában van.

Gyűjteményünkben megtalálhatók még hintóalkatrészek, szekérkiegészítők, lószerszámok, emellett van rokkánk, régi köpülőnk, mákdarálónk, mángorlófánk, rengeteg mázas köcsögünk, tányérunk, olajlámpánk, rézmozsarunk, hurkatöltőnk és egy nagyon régi mázsánk is – sorolta Mokán László, aki a tárgyak felkutatásáért, gyűjtéséért felel.