Megállás nélkül faragnak: karzatot, kaput is készítenek Csabán

Az egyesület táborában ezen a héten a bútorfestők a lőkösházi Fatima Szent Szűz-templom karzataljára 24 kazettát festenek meg. A fafaragók pedig az alkotóház hátsó kapuját faragják meg, miközben faalkotásokat javítanak, valamint készítenek két kopjafát. Az egyik Tóth Sándor fafaragó sírjára kerül majd, a másik pedig az egyesület belső udvarán lesz felállítva, azok emlékére, akik már nincsenek köztünk.

– A fafaragók nemzetközi találkozója zajlik, így közösen készítjük el a különféle alkotásokat. Az ország különböző szegleteiből és az országhatárokon túlról, a Vajdaságból, valamint Erdélyből is érkeztek alkotók –árulta el Széll János etnográfus, népi iparművész. Beszélgetésünk alatt sem állt le a munka, a mesterek szorgosan faragták a fát, készült a kapu, és mint a csoport vezetőjétől, Nagy József faművestől megtudtuk, az alkotással a hely szellemiségét próbálják megmutatni, illetve gondolatébresztőnek is szánják.

– Sokan járnak erre, de kevesen tudják, hogy mi is zajlik ebben az épületben, ha már ez a faragott kapu legalább egy gondolatot elindít, hogy mi lehet mögötte, sőt esetleg be is kopognak, hogy megtudják, már megérte – részletezte. Így akár egyfajta szimbolikaként is felfogható: egy másik világba nyit utat, így engedve betekintést a népművészeti egyesület életébe, a közösség munkásságába, a néphagyományok tárházába.

A bútorfestők által festett kazetták között a csoport vezetője, Ament Éva bútorfestő, népi iparművész kalauzolt el. Mint megtudtam, rengeteg kutatómunka áll az alkotások mögött, a bútorfestők csoportvezetője számos templomot végigjárt, dokumentált az utóbbi időben. Ament Éva elárulta, hogy bár többféle anyaggal lehet bútorfestést végezni, ő az akrilt tartja a legpraktikusabbnak, illetve leggazdaságosabbnak. Mint mondta, ez a fajta festék könnyedén szárad, így aztán haladósan, pontosan kell festeni. De a kikevert mennyiség később is felhasználható, illetve mivel tubusos, a szükséges adagot egyszerűbb előállítani.

Hozzátette, a bútorfestésnek megvan a saját folyamata, technikája. Ő például soha nem készít vázlatot a bútorlapokra, hanem előtte megrajzolja egy külön lapra a motívumokat, begyakorolja a méretet, az ívet, a formát és a lendületet, majd ezután festi rá a bútorlapokra a mintákat. – Lehetőleg egy ecsetvonással – jegyzete meg. Ahogy fogalmazott, ez egyfajta bátorságpróba is az alkotók számára.

Mindkét csoport tagjai éjjel-nappal dolgoztak a héten, hogy péntekre elkészüljenek az általuk tervezett, kézzel készült közösségi alkotások.