Így éltek az orosháziak a nyolcvanas években

Ragyogó idő volt ahhoz, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár közös kutatási programjának eddig soha nem látott fényképgyűjteménye segítségével bemutassák a szakemberek a rendszerváltást megelőző évek településfejlesztési törekvéseit és annak életmódra gyakorolt hatását az eltelt harminc év során. Komoly fotóanyag áll a kutatók rendelkezésére.

Dr. Sári Zsolttól, a Szentendrei Skanzen főigazgató-helyettesétől megtudtuk,

a kutatás során érdekes és izgalmas anyag került elő Orosházáról.

S mint kiderült, minden megyében van kutatópontjuk, ilyen a viharsarki város is. A Budapesti Műszaki Egyetemmel való együttműködésük eredményeként az urbanisztika tanszék hallgatói is ellátogattak a fényképvetítéssel egybekötött beszélgetésre.

– Az orosháziakkal való személyes találkozás valójában a részvételi kutatás része. Bevonjuk a közösségeket, a civileket, a magánembereket. Az apró részleteket csak azok ismerhetik, akik helyben élnek. Az online felületek is működnek, ám a terepkutatások nagyon fontosak – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy az emberekben a közelmúlt iránt meglévő nosztalgia segíti-e ezt a feltáró munkát, a szakember megerősítette:

a fényképgyűjtemény a közeli múlt történelmi korszakát, élményeit, emlékeit idézi fel, hozza elő.

Emlékeik vannak az embereknek épületekről, az ismerőseikről, ez segíti is a kutatást. És igen, a nyolcvanas évek iránt, amikor a késői Kádár-korszak nyugatra kacsintása volt jellemző, ez pozitív nosztalgiaérzést vált ki sokakból.

A skanzen a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen a rendszerváltoztatás harmincadik évfordulójára meghirdetett Antall József-pályázat keretében szerteágazó kutatási programot valósít meg, A létező szocializmus életvilágai, A vidéki miliők rendszerváltása címmel. A nyolcvanas években a Hazafias Népfront kezdeményezésére, a „felszabadulás” negyvenéves évfordulójára készülve helyi könyvtárosok, profi fotósok és aktivisták fényképezték végig Magyarország utcáit, amelynek célja a hazai falvak fejlődésének, átalakulásának bemutatása volt. 1984 és 1986 között az országos kezdeményezésben több mint 100 ezer fénykép készült, melyek bekerültek a Magyar Nemzeti Levéltárba vagy a megyei intézményekbe.

Ma ugyanezek a fotók visszafelé tekintve a rendszerváltoztatás előtti faluképek egyedülálló részletességű dokumentációját jelentik.

Ezeket alaposan megvizsgálva keresztmetszetet nyerhetünk az elmúlt bő három évtized változásairól és fejlődéséről. A dokumentáció az ország valamennyi tájegységéről őriz képeket. A lakóházak mellett többek között szövetkezeti központok, boltok, víztornyok, emlékművek szerepelnek a fotókon. Képet kaphatunk a középületek arculatváltozásáról (vagy éppen eltűnéséről), az iskolákról, takarékszövetkezetekről, orvosi rendelőkről, buszmegállókról, üzletportálokról, a vidék jellegzetes típusházairól.

Egyedülálló lehetőség a mezőgazdasági létesítmények vizsgálata, hiszen ezek egy részét a privatizáció, majd a technológiaváltás elsodorta. A felvételeken megjelenő személyek kapcsán a hétköznapi ruhaviselet vizsgálható. A helyszínek bejárása során a rendszerváltás családtörténetei is gyűjthetők.

A terepmunka során készített interjúk segíthetnek megérteni a nyolcvanas évek vidéki Magyarországának életmódját.

A kutatás eredményeinek összegzéseként a skanzen konferenciát és kiállítást, a Magyar Nemzeti Levéltár a megyei levéltárak anyagának bemutatására további kiállításokat szervez. A digitalizált fotókat és interjúkat adatbázis segítségével teszik hozzáférhetővé a kutatásban részt vevő intézmények. Akit érdekel a rendszerváltoztatással kapcsolatos kutatás, és személyes történetekkel, fotókkal, információkkal szeretne hozzájárulni a korszak megismeréséhez, kövesse a „Rendszerváltás vidéken” közösségi oldalt.