2021.07.01. 13:44
Százéves fájukkal a megyéből egyedüliként jutottak be a döntőbe
Százéves eperfájával a megyéből egyedüliként jutott be a kétsopronyi Kemencés tanya az Év fája verseny döntőjébe. Az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije országosan 28 jelölésből választotta ki azt a 11-et, melyekből a győztest július 1. és október 1. között online-szavazással választja meg a közönség. Az idén tizenkettedik alkalommal szervezett vetélkedő egy-egy közösség életében különleges szerepet betöltő növényekre hívja fel a figyelmet.
Szlávik Krisztina, a PONT MI Közhasznú Egyesület elnöke hangsúlyozta, százéves eperfájuk Kétsoprony határában, a 44-es főút mellett épült tanya udvarán áll. A Kemencést egyesületük kilenc éve működteti közösségi pihenőhelyként. Ott, ahol a mezőgazdaság használ minden talpalatnyi földet, így a közelben nincsenek kirándulóhelyek.
– A háztető és a famatuzsálem kölcsönösen „támogatja egymást”, azaz egy helyen a növény belenőtt a tetőbe. A gyermekek szívesen másznak fel a fára. Amikor a tanyát birtokba vettük, egy láncot is találtunk a növényen, talán hinta szolgálhatta az egykori tulajdonosokat – emelte ki Szlávik Krisztina.
– A fa törzse az egyik oldalon kinyílt, látható a belseje. Lehet, hogy villám csapott bele valamikor.
Eperfájukról sokáig azt hitték, hogy Morus nigra, azaz fekete eper, a Dunántúlon szederfának is mondják. Gyümölcse ugyanis sötét színű, amikor megérik, majdnem fekete: – Néhány évvel ezelőtt egy gyerektábor kellős közepén begördült a tanyára egy autó az Állatorvos-tudományi Egyetem kutatóival – mesélte az egyesület elnöke. – Az interneten keresgélve ugyanis megtalálták az akkori Év fája pályázatra beküldött eprünket Morus nigra néven. Mintát vettek belőle génbankjuk számára, mivel ez a faj szinte teljesen kihalt már itthon, mintegy 20 példány létezik belőle. Miután azonban szemügyre vették a fát, megállapították, hogy ez Morus alba, azaz fehér eper.
Szelekovszky László nyugalmazott természetvédelmi főtanácsos és fafaragó szakmai iránymutatásával 2019-ben az eperfa szétnyíló két ágát acélabronccsal rögzítették. A ritka látványosságra gyermekek és felnőttek egyaránt kilátogattak. Annál is inkább, mert utána a szakember előadását hallhatták Legendás fák Békés megyében címmel. Kiderült, Békés megyében van a legkevesebb erdő, ugyanakkor itt található a legtöbb országosan védett, öreg fa. Tavaly a tűzoltóság is részt vett a százéves eper védelmét célzó munkálatokban, könnyítettek a háztető fölé nyúló, hatalmas lombkorona súlyán.
Az Ökotársnál elmondták, az alapítvány célja a versennyel, hogy felhívja a figyelmet a természet és a közösségek kapcsolatára, a természetvédelem fontosságára. Ezért azok a jelöltek, amelyek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, elnyerhetik a Hős Fa címet, amiről a zsűri dönt. Ezzel a díjjal is szeretnének a szervezők hozzájárulni a fák életéért vívott küzdelemhez, illetve elismerni a megmentésük érdekében végzett munkát.
A százéves kétsopronyi eperfára szavazni lehet.
Eleink kiváló szerszámnyelet készítettek belőle
Szelekovszky László hangsúlyozta, a régi időkben az alföldi tanyák udvarára leggyakrabban eperfát ültettek. Árnyékot adott, bírta a kitettséget, a hideget és a meleget. Gyümölcséből pálinkát főztek, a lepotyogott epret szerették a kacsák, libák. A korábbi évtizedekben levele a selyemhernyó legfőbb tápláléka volt, ágai közt madár fészkelt. Az eperfából kiváló szerszámnyelet készítettek. Az öregek még emlékeznek rá, hogy a levágott ág helyett öt másik nőtt ki. A szerszámnak valót a trágyalében „érlelték”, amitől barnás bevonatot kapott a fa, szívósabb, tartósabb lett.
A nagyobb eperfákat látófaként is számontartották, ami a pusztaságban iránytű, viszonyítási pont volt. Békéscsaba-Nagyréten, a Körös árterében egy eperfa törzsébe, 2,2 méter magasságban, egy ácskapcsot vágtak, amivel az 1888-as árvízszint magasságát jelölték. Néhány évvel ezelőtt ezt a fát kivágták, de Szelekovszky László számára egy darabot megmentett belőle a mezőőr, amiből aztán egy idős asszony képét faragta meg.
