Egyre több helyen jönnek össze közösen bulizni a szomszédokkal

Még a Tó utcából „elszármazottak” is részt vettek a mulatságon, alapból pedig 24 ingatlan lakói jöttek össze, immáron harmadik alkalommal. A rendezvény szülőatyja Lugosi Gyula volt, aki 1998-tól lakik ebben a csöndes, csak ilyenkor hangosabb, de ezzel senkit nem zavaró jaminai utcában.

– A család mellett a nagyobb közösségek is fontosak számunkra feleségemmel, Manyikával – hangsúlyozta a főzőmester, akinek fakanalát neje vette át, amíg a házigazda az ugrálóvár felállításában működött közre.

– A természet közelségét nagyon szeretjük mindannyian, és ez megadatik ebben az utcában, környezetben, mellettünk lakik a fiam is a családjával – tette hozzá.

Míg Gyula fújtatott – mármint a játékszerbe – Csapó Lászlóval beszélgettünk, aki 2009 óta lakója az utcának. Ő kamuti származású, felesége, Klári kétsopronyi. Két gyermekük van, Boglárka hét-, Boti hároméves.

– Nyugodtan kiengedjük őket az utcára játszani a többi gyerekkel, természetesen azért rajtuk a szemünk – emelte ki László, aki a mezőgazdaságban dolgozik.

– Rendezett az utca, mindenki odafigyel a másikra, és van egy zárt, Tó utca közösségi oldalunk is, ahol mindenki kérhet és kap is segítséget a közösségtől

– ecsetelte.

Pribojszki Jánosné Ági az 1990-es telekkiméréstől kötődik a Tó utcához, 1992-ben készült el a házuk. Ágit választották meg az utcabizalminak, vagyis a leendő lakók felhatalmazásával intézte a közművek, villany, víz, gáz bevezetését.

– Nem elég, hogy Lugosi Gyuszival naponta találkozom az utcában, még ugyanabba a közösségbe, a kolbászklubba is járunk – mondta nevetve Ági.

– A Tó utcában nincs kolbászból a kerítés, de annyi mindig akad, hogy megkínáljuk egymást

– tette hozzá.

Ha már itt tartunk, egy másik jaminai utcába, a Stromfeld Aurélba is ellátogattunk. A jó szomszédság itt is jellemző. Sebestyén János az utca séfje, nem véletlenül. Már 20 éves korában főszakácsként dolgozott Túrkevén, és halételeivel nyomot hagy az utcában.

– Rendszeresen horgászunk a feleségemmel, Marikával a Csaba-tónál, és nemcsak kapásunk van, hanem hal is akad a horgunkra – ecsetelte a 80-on túl járó, de a mai napig fiatalos Sebestyén János. – A zsákmányból időnként bográcsban halászlevet főzök, és ebből az utcában lakókat is megkínálom. Én ehhez értek a legjobban, a többiek például a disznóvágásban otthonosabban mozognak, és egy kis kóstolóval be-becsöngetnek. Egy kis pálinka pedig minden háznál akad, így koccintani is tudunk a barátságra, közben megbeszéljük, hogy kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta.

Találkozások a tömbházaknál

Berta János békéscsabai vándorkomédiás elmondta, az Ybl Miklós utcai találkozók odáig nőtték ki magukat, hogy Ulbert Zoltán barátja már Ybl utcai fesztivált is rendezett. Volt kollégánk, Fábián István pedig azt mesélte a minap, hogy a békéscsabai Lencsési lakótelepen sokáig rendeztek tömbházrandevúkat Gőcze Péter nyomdász szervezésében.

Az épületek mögötti, füves területen jöttek össze, főtt a bográcsos, és mindenki hozta magával az italokat, a süteményeket. A rendezvényeknek közösségépítő és -erősítő hatása volt.