Ritka egyenruhákat rejtett a szekrény Ecsegfalván

Galambos Istvántól megtudtuk, egy véletlen beszélgetés folytán tudta meg, hogy Túri János régi egyenruhákat gyűjt és állít ki. Majd eszébe jutott a tűzoltószertáruk, ami évtizedek óta – körülbelül 50 éve – zárva volt, és úgy gondolta, jó lenne a tűzoltóparancsnokkal együtt kinyitni.

Elárulta,

igazi meglepetés volt számukra a tartalma, hiszen kiderült, olyan, a Rákosi-korszakból származó tűzoltó-egyenruhákat rejt, amik ma már ritkaságnak számítanak, ráadásul tökéletes állapotban vannak.

A polgármester elmondta, az egyenruhák megtalálása után kisebb nyomozásba kezdett a régi ecsegfalvi tűzoltóélettel kapcsolatban, és kiderült, hogy a településen egykor egy olyan tűzoltó-egyesület létezett, amelynek női és férfi tagjai is voltak.

Egy társadalmi összefogásnak köszönhetően működött, és a lakosság tagjai máig jó szívvel emlékeznek vissza rá.

Hozzátette, mivel Ecsegfalva akkoriban is egy kis falu volt, így nagy dolognak számított önálló tűzoltó-egyesülete.

Végül Galambos István elárulta, a szertár feltárása után különleges tartalmát nem szerette volna visszazárni oda, és úgy gondolta, az egyenruháknak olyan helyen kell lenniük, ahol értékük megmutatkozik, és „mesélni tudnak” történetükről.

Ez a hely pedig Túri János Mundérba bújt történelem című szeghalmi állandó kiállítása lenne, ezért felajánlotta az öltözékeket és tartozékait a magángyűjtőnek. Egyet persze megtartottak Ecsegfalván, amit ereklyeként kezelnek és becsülnek.

Túri János elmondta, egy ecsegfalvi katasztrófavédelmi egyeztetés után mutatta be kollégája Galambos Istvánnak, akivel beszélgettek egyenruha-gyűjteményéről, majd elvitte a helyi tűzoltószertárba, amiben már évtizedek óta nem járt senki.

Úgy fogalmazott, a szertárba bejutni is igazi kaland volt, sűrű pókhálóval beszőtt termeken keresztül, a régi tűzoltó-felszerelések mellett elhaladva jutottak el egy régi szekrényig, amelynek nyikorgó ajtaját kinyitva tárult eléjük öt darab tűzoltó-egyenruha.

Elárulta, az ott talált tiszti és tiszthelyettesi öltözékeket, illetve a hozzájuk tartozó sapkákat és zubbonyokat a 60-as években használták. Állapotuk kitűnő, és rögtön felismerte, hogy igazán értékes és ritka darabokról van szó. Ekkor a polgármester azt mondta neki, hogy az egyenruhák annyira szépek, hogy múzeumban van a helyük, és tudva állandó tártaláról, nekiajándékozta azokat.

A magángyűjtőnek, miután magával vitte az egyenruhákat, még jó pár napig kellett tisztítania azokat, mire elhelyezte a „Mundérba bújt történelem” múzeumába.

A ruhák tehát hazatértek, körülbelül 60 ország mintegy 2000 – köztük katonai, tűzoltói, büntetés-végrehajtási, vám- és pénzügyőri – egyenruhája közé.

Visszatérve az Ecsegfalván talált öltözékekhez elmondta, azok a gyűjtők számára kuriózumnak számítanak. Posztó anyagból készültek, így viselésük meglehetősen kényelmetlen volt. Érdekesség köztük a tiszti alhadnagyi rendfokozatú darab, ami ritkaság volt, általában a parancsnokok hordták.

Túri János harminc éve gyűjti az egyenruhákat

Túri János elárulta, szeghalmi állandó kiállítása 256 négyzetméteren, összesen hét teremben látható, melyekben külön vannak válogatva a különböző szervek öltözékei. A tárlat nemzetközinek mondható, hiszen a régi magyar egyenruhákon túl rejt többek között német, amerikai és holland viseleteket is. Megtudtuk, szeptemberben lesz 30 éve, hogy az egyenruhák – azon belül is főként a tűzoltóruhák – gyűjtésével foglalkozik, ez idő alatt jutott hozzá a fent említett 2000 darabhoz, melyek mindegyikére rendkívül büszke, és mindnek más a története.

Van köztük számos helyi, ismerőstől származó öltözék, valamint a vezérkari főnökök ruhái – a rendszerváltás óta –, de akad például a kivonuló orosz katonáktól is sapkája, amit Kunmadarasról hoztak neki, illetve a nemrég elhunyt Furkó Kálmán nyugállományú ezredes is nekiajándékozta katonai egyenruháját és felszerelését, ami nagy megtiszteltetés számára.