Három hétig gyógyult a túzokvédelmi állomáson egy uhu

Czifrák Gábor természetvédelmi őrszolgálat vezető kifejtette, az uhu ma már egy feljövőben lévő bagolyfaj, de így is csupán 80 pár él belőle hazánkban. Jellemzően középhegységeink költőfaja, hiszen a sziklás területeket kedveli, de a fiatal példányok terjeszkedésbe kezdtek, és az utóbbi 3-4 évben egyre gyakrabban mozdulnak le a síkvidéki tájakra.

Ez főként ősszel figyelhető meg, amikor éjszakai lámpázásokon azt tapasztalják, hogy nyulakat és vándorpatkányokat kergetnek. Közülük utóbbi a fő zsákmányállatuk, ennek túlszaporodása vonzza őket a Dévaványai-Ecsegi pusztákra. Elárulta, a Körös-ártérben már megfigyeltek revír féltő hangot kiadó uhukat is, amik valószínűleg költőállomány tagjai voltak. Fészküket ugyan nem találták meg, de azóta gyakran láttak a térségben fiatal baglyokat.

A most elengedett példányról elmondta, egy helyi gazdálkodó találta meg szögesdrótba akadva, ami a faj egyik jellemzősége, elhullásának 80 százalékban okozója. Hiszen ezek a kerítések jó kilátó pontot jelentenek nekik, szárnyuk azonban könnyen belegabalyodik. Ezt a példányt még időben észrevették és kiszabadították, majd három hetes feljavítás és a drót okozta seb begyógyulása után szabadon engedték. Megtudtuk, a rehabilitációt olykor nehezen viselte a bagoly, hatalmas lábaival gyakran próbált védekezni, de végül hagyta, hogy ellássák sebeit.

Kezelése állatorvosi felügyelet mellett zajlott, aminek része volt egy antibiotikumos kúra és a folyamatos táplálás is. Ezeknek köszönhetően mostanra érte el a röpképes állapotot, aminek bekövetkeztével minél hamarabb vissza akarták engedni természetes környezetébe, mert nem jó neki, ha kötődni kezd az emberhez. Mindezt a Ványai Ambrus Általános Iskola és AMI 1. és 2. osztályos tanulói részvételével tették meg a nemzeti park munkatársai azért, hogy a gyerekek ezzel is közelebbinek érezhessék a dévaványai természeti kincseket és az értük folytatott természetvédelmi munkát.