Bokszokban, vízágyon pihennek a tehenek Zsadányban

Új borjúneveldét; ellető, szárazon álló istállót; valamint két fedett silóteret alakítottak ki a rövidesen véget érő fejlesztés során, hogy a mai kor kihívásainak és az állatjóléti előírásoknak is megfelelhessen a jövőben a telep – mutatta Árpád Arnold ügyvezető. A beruházást fele-fele részben európai uniós támogatásból és saját erőből valósította meg a cég.

Ismertette: a korábbi borjú- nevelde, valamint az elletőistálló kicsi és elavult volt, ez is indokolta a fejlesztést. A borjak a születésüktől két hónapos korukig immár modern körülmények között, egymástól elválasztva pihenhetnek, ha pedig megéheznek, megszomjaznak, tejtaxi viszi nekik a tejet. Elmondta: a fejlesztés előtt 600 tehenet és szaporulatukat tartották a telepen. Ezt a számot 700-ra növelték, és a következő beruházással pedig tovább emelik, 800 tehénre és szaporulatukra. Emellett lényeges, az egyévesnél idősebb állatok, azaz a növendékek és a vemhes üszők esetében is a növekvő almos technológiáról átállnak teljesen az automatizált, pihenőbokszos technológiára.

Hozzátette: a frissen ellett és szárazon álló tehenek szalmaágyon pihennek, ezek a jószágok mindennap friss szalmát kapnak.

Az ellést követően mennek át a másik, modernebb istállóba. A pihenőbokszos technológia lényege, hogy itt külön-külön helyet kapnak, vízzel feltöltött ágyon, azaz vízágyon terülhetnek el. Ebben az istállóban automata rendszer szabályoz több dolgot is. A következő beruházás során ennek a pihenőbokszos istállónak a testvére épül meg egy jelenleg üres területen.

– A fejlesztés révén a szalmafelhasználás a töredékére csökken. A régi istállók alacsonyak, a szellőzésük sem megfelelő, itt viszont immár azt is egy automata szabályozza: nyáron a zárást biztosító függöny teljesen le van eresztve, télen pedig teljesen fel van húzva – folytatta. Mutatott egy érdekességet: ahogy a marhák esznek, a nyelvükkel el is tolják maguktól a takarmányt. Ilyenkor jön egy hatalmas robotporszívóra hajazó robot, amely visszatolja eléjük az eleséget.

Elmondta, a beruházás környezetvédelmi szempontból is fontos. A dízelüzemű traktorok és rakodógépek helyett villamos energiával működtetett rendszerekkel oldanak meg több feladatot, az áramot saját napelemekkel termelik. Például a tehenek alatt is egy berendezés takarít: lényegében egy csörlő húz egy láncot a földön, és az így felgyülemlett trágya végül egy nyílásban köt ki. Ezt a műveletet napi tízszer végzik el. Kiemelte: ugyanakkor az a leglényegesebb, hogy az állatoknak jobb körülményeket biztosíthatnak, ezáltal nőhet a várható élettartamuk. Azzal pedig, hogy az istállók teljesen automatizáltakká válnak, a munkatársaik is több időt szánhatnak a jószágok megfigyelésére. A tejhozam ugyancsak emelkedik: korábban évente 6 millió kilogramm tejet termeltek, az első beruházással ezt évi 7-7,2 millióra növelték, és ha elkészül a másik modern istálló is, akkor évi 8-8,5 millió lesz.

Hollandiába és Görögországba is került a tejből

A cég saját maga állítja elő az állatok számára a takarmányt is. Árpád Arnold elmondta: 1100 hektáron gazdálkodnak. Ebből 300 hektár gyep, ahol a gyepszéna egy részét termelik. A további 800 hektár szántóföld, onnan kerül ki a silókukorica és a nedves roppantott kukorica, a tejelőállománynak az olaszperjeszenázs, a növendékeknek a szudánifűszenázs. A modern, fedett silótér révén megvédhetik az erjesztett tömegtakarmányt az időjárás viszontagságaitól, az erős napfénytől és a csapadéktól.

Az ügyvezető hozzátette: az állatokat naponta kétszer fejik – egy jószág átlagosan 36-37 kilogramm tejet ad –, és így napi 21 ezer kilogrammot termelnek. Nem szerződtek le egy feldolgozóval sem, az úgynevezett spotpiacon egy kereskedőcégen keresztül értékesítik a tejet, ami a fejéstől számított 48 órán belül meg is érkezik a célállomásra. A zsadányi tej így az elmúlt időszakban Bulgáriában, Görögországban, Romániában kötött ki, de az elmúlt öt évet vizsgálva elmondható, hogy jutott belőle Olaszországba, Horvátországba, sőt Hollandiába is.