Elszaladt ötven év, a vendéget szívügyének tekinti a csabai Vozár Márton

A tanyavilág emlékeit, élményeit élénken őrzi Vozár Márton, és mindez felülírja az akkori nehézségeket is. A vendéglátós szakember ugyan jó ideje Békéscsabán él, de a kétsopronyi gyökerei nagyon erősek.

– Mondhatom azt, hogy nekem valóban szülőföldem a kétsopronyi tanya, ugyanis a földes szobában láttam meg a napvilágot

– mesélte.

– Hároméves koromtól mindenre emlékszem, ami velem történt, a legnagyobb élményt a lovakkal való foglalkozás jelentette. Már kicsi gyermekként szőrén ültem meg a lovat. A pontosságra nagyapám tanított meg, és ezt nagyon bevéstem az agyamba, ma is megkövetelem. Nagyapám azt mondta: „Amilyen időpontot megbeszéltél, azt tartsd be, inkább legyél ott öt perccel hamarabb, de semmiképpen sem öt perccel később! – tette hozzá.

Marciból földműves is lehetett volna, szülei három hold földön gazdálkodtak, volt egy tehenük, egy lovuk, sertést hizlaltak, szárnyasokat tartottak. 1962-ben azonban a téeszesítést nem úszták meg ők sem, a föld odalett.

– Négyen voltunk testvérek, sajnos, a bátyám már elment, de a két nővéremmel tartjuk a családi kapcsolatot – mesélte a szakember.

– Sőt, nekik köszönhetem, hogy a vendéglátás felé vettem az irányt. Mindketten pincértanulók voltak, bejártam hozzájuk, és magával ragadott, hogy szép ruhában, illedelmesen szolgálják ki a vendégeket. Nyolcadik után a Keriben – az iskola akkor még a Hunyadi téren működött – tanultam tovább – részletezte.

Még csak elsőéves inas volt, amikor Csabán járt Gundel Károly, a vendéglátás királya. A kis Marcinak remegett keze-lába, de alázattal, tisztelettel, profi módon szolgált ki. Gundel Károly odament hozzá:

„Fiam, látszik, hogy szívből csinálod. Gyere Pestre, felveszlek, holnapra várom a válaszod.”

Marcinak potyogtak a könnyei az elismeréstől, és megkérdezte szüleit, hogy mit tegyen. Ők azt mondták, a többiek már kirepültek, ne hagyja őket magukra.

Budapest vendéglátása vesztett egy igazi gasztronómust, Békés megye és Békéscsaba ugyanakkor nyert egyet. A fiatalember gyakorlaton volt a Csempében, a tiszti klubban (FEK), de a Csaba Szállóban horgonyzott le, és alig túl a 18-on már Kovalcsik András üzletigazgató jobbkezének számított. A tekintélyt munkával szerezte meg. Egy példa erre: kolléganőjénél nagy sor állt a fagyipultnál, a Csabában. Az alkalmazott azt mondta, ezt nem lehet gyorsabban csinálni. Vozár Márton beállt, és a sorban állás perceken belül megszűnt.

– A személyes példamutatás a legfontosabb a személyzet számára – hangsúlyozta.

– Ha megmutatom, hogyan kell csinálni, az többet ér számos tanóránál. Közben azért tanórákra jártam, sorra végeztem tanulmányaimat. Felsőfokú áruforgalmi végzettséget szereztem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán pedagógiai, közoktatás-vezetői, majd a Bólyai egyetemen turizmus- és földrajztanári diplomát szereztem. Az ötven év meg gyorsan elszaladt, de az emlékek, élmények örökké velem maradnak – ecsetelte.

A libák a gombos harmonika szavára legeltek

Vozár Márton az édesapjától kapott gombos harmonikán játszott kicsi gyerekkora óta. Libalegeltetés közben énekelte a ludaknak kedvencét, a Gimbelem-gombolom, légy enyém angyalom című dalt. Harmonikatudásának a különböző rendezvényeken és a ­lakodalmakban is hasznát vette, fokozta ezzel a hangulatot. Fia, Márton Krisztián már más hangszeren tartozik a legjobbak közé, elismert, keresett zongoraművész. Lánya, Ágnes orvos.

Amire munkájában még nagyon büszke, az a megszerzett tudás átadása. Winkler Jánosné Erzsikével oktatókabinetet hoztak létre és működtettek, valamint a gasztronómus tíz évig készített fel fiatalokat hajópincérnek. Büszke szlovákságára, az első csabai szlovák kisebbségi önkormányzatnak az elnökeként dolgozott, a Csabai Szlovákok Szervezetének jelenleg is elnökségi tagja. A megyei kereskedelmi és iparkamaránál a turisztikai és vendéglátóipari szakbizottság elnöki tisztét tölti be. Mondása örök: „őszintén kell a vendéget szeretni és tisztelni!”