Élő könyvtárral ünnepelték a szociális munka napját

A szociális munkások az élet minden területén segítik szakértelmükkel az embereket, mondhatni születéstől az elmúlásig kísérik azokat, akik segítségre szorulnak. A szociális munka napján ezt a sokszínűséget és nélkülözhetetlenséget mutatták be a szolgálat munkatársai, akiknek a mindennapjait a sikerek és a küzdelmek éppúgy meghatározzák.

A pénteki Élő könyvtár elnevezésű programon utcaszolgálatos, idősgondozó, teológus, fogyatékkal élők ellátásban dolgozó és családokat segítő munkatársakat lehetett „kikölcsönözni”, akik egy csésze tea mellett meséltek munkájukról, hétköznapjaikról.

Frankó Attila, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület orosházi játszóterének vezetője hírportálunknak elmondta, országosan mintegy kétszáz intézménnyel és több ezer önkéntessel dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

– Békés megyében a szeretetszolgálat két intézménnyel képviselteti magát, az egyik az orosházi máltai játszótér, ahol játékokon keresztül ismerjük meg a gyerekek családi hátterét, gondjait. Békéscsabán a Gondviselés Háza pedig a hajléktalanok ellátását biztosítja.

Hozzátette, nagyon büszke arra, hogy az elmúlt 11 év alatt számtalan fiatal nőtt fel velük az játszótéren.

– Volt olyan család, akik a Nyírségből érkeztek Orosházára. Átmeneti otthonról otthonra jártak, és végül nálunk kötöttek ki. Évekig segítettük őket, ez idő alatt sikerült albérletet találtunk nekik, a gyerekek elvégezték az iskolát és az egyik fiú az önkéntesünk lett, sőt az egyik évben az év önkéntesének is megválasztották a Máltai Szeretetszolgálatnál. Persze a munkánk közben csalódások is érnek minket, de ezek a pozitív példák reményt adnak a számunkra, hogy nem egy szélmalomharc a miénk, és nem szabad lemondanunk a segítségnyújtás bármilyen formájáról – hangsúlyozta az orosházi máltai játszótér vezetője.

Ottjártunkkor a Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum és Kollégium diákjai tehették fel kérdéseiket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dolgozóinak. Az egyik csoportnak Székely Margit mesélt a munkájáról, aki utcai koordinátorként segít a csabai hajléktalanoknak. Mint mondta, az utcán élőkkel napi szinte tartják kapcsolatot, és az évek során sokuknak segítettek már kilépni a hajléktalan életmódból.

– Pont tegnap volt nálunk egy 22 éves fiatalember, aki egy évig élt kint az utcán. Bejött hozzánk, hogy elmondja, jól van, van hol laknia, dolgozik és már nem iszik annyit – mesélte Székely Margit.

– Vannak sikerélmények, amik azt igazolják, hogy jól végezzük a munkánkat. Mi gyógyítani nem tudunk, de hozzá tudjuk segíteni őket a gyógyuláshoz. Egyszer volt egy olyan kliensünk, aki a kukatárolóban részegen aludta át a napjait, másfél évre rá pedig a munkatársunk lett. Ez egy olyan út, ami példaként szolgálhat mindannyiunknak. Mindig azt mondom, hogy ha az életünkben csak egyetlen embernek tudtunk segíteni, akkor már megérte, nagyon szép dolgot tettünk – emelte ki az utcai koordinátor.

Egyúttal arra kérte a diákokat, amikor elsétáltnak egy hajléktalan mellett, akkor mindig jusson eszükbe, hogy ő is egy ember.

– Adhatunk neki szendvicset, vagy egy kabátot, de ezzel sajnos nem oldjuk meg a problémáját. Hosszú gondozási folyamat, mire sikerül őket kisegíteni az állapotukból. Éppen ezért, azt gondolom, hogy néha többet ér, ha megkérdezzük tőle: „hogy van?” – tanácsolta.

A másik csoport Harangozó Imre teológussal beszélgetett, aki a szociális munka morális, erkölcsi alapjairól mesélt. – Egy hajléktalanban nehéz felismerni az Isten arcot, de mindenkibe meg kell tudni látni az embert, és ha a másik érzi, hogy nincsen benned előítélet, elfogadod őt, akkor ő is hasonlóképpen viszonyul majd hozzád – javasolta a fiataloknak a teológus.