Kétsopronyban jártak az angyalok

Isten hozott! Ez a felirat olvasható az Omiljak család házának bejárati ajtaján. Az ablakban pedig egy bibliai idézet: „És soha semmi nem választhat el téged többé szeretetemtől.” December 1-jén tették ki ezt az ablakba, a díszítéssel együtt. A Kapundáriumban ők voltak az elsők, akiknél a barátság, a szomszédolás, a közös éneklés, a meghitt együttlét jegyében a többiekkel együtt élhették meg az ünnepi várakozást. Ez aztán mindennap más családnál folytatódott advent idején. 

A feleség és édesanya, Beliczay Kata nyitott ajtót odaérkezésünkkor, karjaiban a család legifjabb tagjával, a négy hónapos Nándival. 

Amikor beléptünk, egy kislány futott elénk, és kérdés nélkül már mondta is: „Omiljak Léna vagyok, ötéves óvodás, nagycsoportos.” Ő árulta el aztán, hogy már megírták a levelet a Jézuskának, amely nemcsak kérésekből, hanem ígéretekből is áll. – Nándi beleírta, hogy mi, testvérek nem veszekszünk annyit egymással, mint eddig, és többet segítünk anyának – fogadkozott a többiek, Barnabás és a hétéves Márton nevében is Léna. – Nándi még kicsi, rá ez még nem tartozik. Nagyon örülünk, hogy lett egy új kistestvérünk, sokat foglalkozunk, játszunk vele. 

Kata, átvéve a szót, elmondta, tavaly karácsony előtt derült ki, hogy Isten ajándékaként még egy gyermekkel bővül majd a család. 

– Katolikus vagyok, a vallás, a hit nagyon nagy szerepet játszik az életemben, otthonról is ezt hoztam – emelte ki az anyuka. – A hit egész életünkön át elkísér, lelki támaszt nyújt. Tudjuk, hogy mindig biztonságban érezhetjük magunkat. Van egy láthatatlan, segítő kéz, ami nem enged el soha. Isten megadta nekünk a csodálatos gyermekeinket, ránk bízta, hogy terelgessük előre őket az életben. Ajándékot adott azzal is, hogy egymásra találtunk Tamással. Nem párhuzamosan megyünk az úton, hanem kéz a kézben, mert eggyé lettünk. 

És hogy mit jelent a karácsony számukra? Kata egy szót mondott: varázslatot. Bővebben, az adventi időszakkal együtt lecsendesülést, a hétköznapinál még mélyebb családi együttlétet. 

Tamás kiegészítette azzal, hogy ilyenkor megállnak a nagy pörgésben, békében, szeretetben élik meg a karácsonyt. Csodálatos érzés, hogy amikor leszáll az est, ott áll a feldíszített fa, égnek a gyertyák, megjön a Jézuska, és leteszi a fa alá az ajándékokat. A szép ruhába felöltözött gyermekekkel közösen énekelnek, Barnabás gitározik. A gyermekek boldogsága pedig az ő boldogságuk is. 

A karácsony azt is jelenti az Omiljak családnál, hogy adni jó. Folyamatosan besegítenek az óvodai, iskolai adománygyűjtésbe. Tavaly mézeskalácsot sütöttek a szülői munkaközösség tagjaival együtt, és ezeket árulták. A bevételt az óvoda kapta meg. Idén a helyi, adventi kézműves­vásáron többek között táskákat festettek a gyermekek, és az ebből befolyt pénzt az iskolának ajánlották fel. 

Ha már szóba került a mézeskalács, az Omiljak család ünnepi asztaláról sem hiányozhat ez a finomság, az anyuka együtt készíti, díszíti a gyermekekkel.

A karácsonyi menüben szerepel a halászlé – amit a nagycsalád férfi tagjai főznek bográcsban –, a töltött káposzta, a mákos tészta és a Kata által készített sütemények is. Az éjféli misét a felnőttek látogatják, de a karácsonyi nappalira magukkal viszik gyermekeiket is a templomba. 

– Szeretünk Kétsopronyban élni, nagyon jó közösségek működnek, az emberek becsülik, tisztelik egymást, összetartanak – ecsetelte Kata. – Teljes biztonsággal engedem el a gyerekeket az óvodába, iskolába. Tudom, ha például valamelyik elesik útközben, az első ember odamegy hozzá, és segít neki. Ezt jelképesen is értem, vagyis odafigyelnek egymásra az emberek, ha bajuk van, a többiek igyekeznek segíteni. Ezek az ünnepi napok azonban nem a bajokról, hanem a családokról, a szeretetről szólnak. 

Amikor elköszöntünk, Léna még hozzátette: „gyertek máskor is, majd megmutatjuk, mit hozott a Jézuska.” Ahogy a családot körülvevő, szeretetteljes hangulatból éreztük: csupa szépet és jót. 

Díszbe öltöztetik a lelküket is

Szlávik Krisztina, a kétsopronyi PONT MI Közhasznú Egyesület vezetője elmondta, a Kapundárium a meglepetés erejével hatott évekkel ezelőtt, amikor először megvalósították a településen. 

– Szász György kétsopronyi barátom Németországban dolgozott pár évig. Onnan hozta ezt az embereket egymáshoz még közelebb hozó programot, aminek a magyar, még inkább a kétsopronyi nevét ő találta ki – hangsúlyozta Krisztina. – A kezdeményezés a kapu és az adventi kalendárium nevének összevonásából kapta a Kapundáriumot. A lényeg, hogy az ünnepi várakozás idején ne csak a vásárlás, a sütés-főzés legyen a középpontban, hanem közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek, együtt éljék meg az advent tartalmát, szépségét. Ilyenkor nemcsak a házainkat, de a lelkünket is díszbe öltöztetjük. 

Krisztina kiemelte, advent minden estéjén egy-egy kapun, ajtón, ablakban egy szám látható. Ez az adott naptári napot jelenti, amikor a megjelölt háznál vendégeskednek a közösség tagjai. Még tisztábban, meghittebben élik meg közösen a várakozást, és érzik meg a karácsony üzenetét.