Nincs karácsony mákos és diós bejgli nélkül

Salamon Edina, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa elmondta, Csabán karácsonyeste a módos evangélikus családok többfogásos vacsorát tálaltak. Először egy gerezd fokhagymát ettek meg kaláccsal, majd káposztalevest kolbásszal, töltött káposztát, sült kolbászt, mákos-mézes metéltet, ezután pedig mákos és diós bejglit fogyasztottak. 

– A bejgli tradicionális magyar étel, a karácsonyi asztal elengedhetetlen eleme – hangsúlyozta Salamon Edina. 

– Hagyományosan dióval vagy mákkal töltött, hiszen a népi hiedelem szerint a dió a rontás ellen hasznos, a mák pedig bőséget hoz a házhoz. A bejgli elnevezés német eredetű, a beugenből (meghajlítás) származik, és eredetileg hajlított, patkó formájú volt. Osztrák közvetítéssel érkezett Magyarországra, és terjedt el a 19. század második felében, hiszen hazánkban ekkortól kezdték a német divatnak megfelelően ünnepelni a karácsonyt. Bár Békéscsabán, a megyében is a legismertebb a mákos és a diós, újabban meggyes, aszalt szilvás, meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és a káposztás változata is elterjedt­. 

Rajki István és leánya, Beáta – mindketten békéscsabai cukrászmesterek – kiemelte, a bejgliforgalmon is látszik, hogy ez a karácsony süteménye. A házilag készített vagy a már bevált pékségekben, cukrászatokban vásárolt a legmegbízhatóbb az alapanyagok és a megszokott ízek miatt is. 

– A bejglit néhány napon át pihentetjük, össze kell érnie, akkor válik az íze harmonikussá – ecsetelte Rajki István. – Mézet mi azért teszünk bele, mert segíti a tészta visszapuhulását. A tekerésnél vigyázzunk, hogy ne legyen szoros. A töltelék ne legyen lágy, különben szétreped. 

A tészta gyúrásánál a folyadékmennyiség háromnegyedét öntsük rá először, ezzel dolgozzuk ki, ha keménynek találjuk, öntsük hozzá a többi folyadékot. 

A gyomaendrődi származású, jelenleg Gödön élő Farkasinszki Ildikó kiemelte, a karácsony családjukban elképzelhetetlen bejgli nélkül: – Anyukám még a hagyományos ízvilágban készítette ezt a finomságot, én szeretek kísérletezni, különleges fűszereket, új ízeket kipróbálni – emelte ki. – Persze, most is ott van az ünnepi asztalon a gyermekkorom emlékét idéző mákos és diós jó sok töltelékkel, de minden évben kerül mellé valami rendhagyó is. Idén a gesztenyetöltelék pikantériáját egy kis narancslekvár és sok-sok aszalt meggy adja, amit előzetesen rumba áztatva puhítottam meg. A szabály itt is igaz, hogy a bejgli akkor finom, ha a töltelék legalább annyi, mint a tészta. Sokan félnek hozzáfogni a bejglisütéshez, tartanak attól, hogy kireped, úgysem sikerül, de azt ajánlom, bátran fogjanak hozzá, nincs benne semmi ördöngösség, csak oda kell figyelni. 

Ildikó a Grill-Ázs Sütisuli vezetője, és itt is nagyon népszerű a bejglitéma. Karácsony előtt együtt sütik meg a jellegzetes ünnepi finomságokat sokféle töltelékkel. Számára az a legnagyobb öröm, amikor látja az elégedett, büszke arcokat, hiszen ha betartunk néhány alapszabályt, biztosan sikerül ez a csodás, márványos, omlós sütemény. 

Bejgligubát is süt az ünnep idején az alelnök

Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke lapunknak hangsúlyozta, ő úgy ­szereti a bejglit, ha a tészta a tölteléket szinte csak összefogja. A mákosba mindig tesz reszelt citrom- és narancshéjat, a diósba mandulát, illetve pisztáciát. ­Elmondta, a megszikkadt, felszeletelt süteményekből gyakran bejgligubát is készít. Langyos, vaníliás, cukros tejjel leforrázza, összekeveri a szeleteket tojáshabbal és sárgakrémmel (tej, tojássárgája, cukor és vaníliás pudingpor), majd kivajazott jénai tálban megsüti.