Római kori kincseket jelzett a detektor Szarvason

Néhány hete teljesen váratlanul botlottunk bele egy szétszántott 4. századi éremkincslelet-együttesbe – tudatták a napokban a szarvasi TSM civil múltkutatók. A lelkes kis csapat tagjaitól, Czesznak Zsolttól és Kelemen Gábortól megtudtuk, eredetileg egy jól ismert lelőhelytől néhány száz méterre fekvő kiemelkedést szerettek volna fémdetektorral átkutatni, amikor különleges érmékre bukkantak. Ugyanis a közhiteles nyilvántartásban még nem szereplő, Szarvas határában fekvő szántón korábban Árpád-kori kerámiákat láttak a talaj felszínén, amelyek újabb keresésre csábították őket. A részletekről szólva elárulták, a megszokottak szerint bekapcsolt készülékekkel közelítettek a kiszemelt helyszín felé, amikor még jóval a cél előtt járva műszereik váratlanul találatokat jeleztek.

Ezt követően egymás után láttak napvilágot az első ránézésre is azonos típushoz tartozó római veretek. Az ötödik ilyen érme után pedig már biztosak voltak abban, hogy egyáltalán nem szokványos szórványleletekkel állnak szemben. A civil múltkutatók azonnal megkezdték az érintett, mintegy 50x50 méteres terület szisztematikus átvizsgálását. Mindeközben az érmék pontos koordinátáit a megtalálásuk sorrendjében sorszámozva rögzítették GPS-készülékekkel. Hozzátették, sajnos a keresést rendkívüli módon nehezítette a területen sarjadó nagy levelű takarmánynövény, amelyben a lehetőségekhez képest igyekeztek minél kevesebb kárt tenni. A kedvezőtlen körülmények ellenére azonban így is 82 darab érmét sikerült begyűjteniük. A műholdas térképre felvitt GPS-koordináták szóródási mintázata alapján pedig egyértelműen körvonalazódott számukra az elrejtés feltételezett magja. Elárulták, az érmék azonosítása még nem ért véget, de már most úgy tűnik, hogy azok túlnyomó többsége két egykori fivérhez, Valentinianus (364–375) és Valens (364–378) római uralkodókhoz köthető. 

Czesznak Zsolt és Kelemen Gábor kifejtették, numizmatikai források alapján a szóban forgó pénzeket valamikor 367–375 között verhették, tehát elképzelhető, hogy az éremkincs elrejtése összefüggésbe hozható a hun betörések által generált intenzív népmozgásokkal. Akkortájt az egész Alföldet nomád törzsek népesítették be, ezért valószínű, hogy az elrejtett értékek tulajdonosa egy tehetősebb szarmata harcos volt. Hangsúlyozták, az eddig gyűjtött érmék feldolgozása folyamatban van. Az érmék egy neves szakértője publikálja majd róluk az anyagot. A tavaszi betakarítást követően tovább folytatják a keresést, illetve az elrejtés magját is megkísérlik pontosan lokalizálni.

Gepida kengyelfibulát is találtak 

A TSM civil múltkutatók két ritkán látott leletet is találtak. Az egyik egy gepida kengyelfibula, amely több helyen törött. Ennek ellenére megfigyelhetők rajta a jellegzetes díszítőmotívumok és az aranyozás nyoma, ami arra utal, hogy a ruhakapcsoló tűként használt ékszernek rangosabb tulajdonosa lehetett. A másik tárgytípus egy barbár veret. 

Részletezték, az 1–4. század során az Alföldet benépesítő szarmata népcsoportok egykori telepeiről időnként előkerül egy-egy egyedi készítésű római éremutánzat. Ezen barbár imitációk általában jellegzetes éremképi jegyeket hordoznak. Közülük a legjellemzőbb az IOIIOIO-szerű karaktersorok ismétlése a köriraton. A másik, ami megkülönbözteti a korabeli római veretektől, az az előlapi császárportré elnagyolt ábrázolása. A mostani példányon szinte művészi kidolgozású portrét figyeltek meg, ami kifejezetten ritka. Az érem hátoldalán található félhold-csillag viszont gyakran szerepel más hasonló szarmata vereteken is.