Betyárok támadtak a kúriában a kis Munkácsyra és családjára

Czeglédi Imre kutatásai és korabeli források alapján lehet tudni, hogy 1852. december 6-án betyártámadás érte a Steiner-kúriát. Miután árván maradt és a településre került nagybátyjához, Reök Istvánhoz, gyermekként Munkácsy Mihály sokat volt a rezidencián, mivel nagynénje, Reök Sarolta Steiner Jakab felesége volt. Amikor a rablók megjelentek, akkor is ott volt, így nyolcévesen átélte a hátborzongató eseményeket, és azokra elég pontosan emlékezett. 

Este 6 óra lehetett, amikor az egyik helyiségben üldögélt Steiner Jakab és Reök Sarolta, és a szomszéddal, Omaszta Zsigmond városi elöljáróval beszélgettek.

 Nemcsak Munkácsy Mihály volt jelen, hanem testvére is, Gizella, hiszen ő állandóan a rezidencián nevelkedett. Egyszer csak betoppant egy férfi sáros csizmában, kifordított subában, korommal festett arccal. Azt hitték, hogy Reök István érkezett meg, mivel fiatalon színésznek készült, ám végül jogi pályára lépett. 

A belépő rablóra rá is szóltak, hogy talán meg kellene takarítani a csizmát, mire ő visszaszólt, hogy „nem vagyok én a testvéred”, majd a suba alól megvillantott egy pisztolyt is. 

A források szerint mindenkit megkötöztek, majd bezártak egy szobába – a gyermekeket is –, és többórás fosztogatás kezdődött. A betyárok Reök Saroltát arra kényszerítették, hogy mutassa meg, hol találhatók az értékek, közben pedig bántalmazták is a későbbi festőfejedelem nagynénjét. 

Szalay Ágnes elmondta, hogy a kúria az akkori település szélén helyezkedett el, más ház nem igazán volt a környéken, legfeljebb az Urszinyi–Beliczey-kúria – amit most újítanak fel, abban kap helyet majd a Napsugár bábszínház. Steiner Jakab pedig tehetős ember volt, az Apponyi-uradalom gerendási birtokán intézte az ügyeket. Tehát minden bizonnyal kiváló célpont és ígéretes lehetőség lehetett a kúria és a család a betyárok számára. 

A körözvény szerint kilencen törtek be. 

Bár a betyárok tetteire szokás romantikusan gondolni, itt nem lehet szó erről: mindent megfújtak, ami mozdítható volt, a pincéből ételt és italt is szereztek, az istállóból pedig a lovakat és a kocsikat is elvitték, lehet, hogy azokra pakolták fel a zsákmányt. Érdekesség: miközben a betyárok dúltak és fosztogattak a rezidenciában, nem messze – a mai Csabagyöngye Kulturális Központ előtt – mulatság zajlott, de nem vettek észre semmit sem. 

A pandúrok és a csendőrök nem igazán akadtak a bűnözők nyomára, hónapokkal később is keresték a tetteseket.

 Munkácsy Mihály sokként élte meg a történéseket. Nem is igazán a támadást, hanem azt, hogy bántalmazták a nagynénjét: Reök Sarolta 1853. január 17-én el is hunyt. A szóbeszéd szerint Steiner Jakab később rettegett egy újabb támadástól, el is adta a kúriát – Omaszta József városi jegyző vásárolta meg –, megváltoztatta a nevét, és el is költözött. 

A Munkácsy Emlékházban készülő tárlat a kisnemesi családok mindennapjaiba is betekintést nyújt majd.

 A történész elmondta, hogy a kisnemesek általában ezer hold alatti földdel rendelkeztek, de nem egybefüggő területen, hanem több helyen. Közben polgári foglalkozást űztek, gyakran léptek jogi pályára, de voltak közöttük mérnökök és orvosok is. A rezidenciát Omaszta Józseftől megöröklő fia, Gyula például közjegyzőként ténykedett. 

Bár tehetősek voltak, nem éltek olyan fényűző módon, mint a főnemesek, például a Wenckheim család a szabadkígyósi kastélyban. A rezidenciáik is ennek megfelelően kisebbek voltak, kevesebb szobával, helyiséggel bírtak, illetve a kiszolgálóépüle­tekből sem volt olyan sok. Egyszerű, polgári bútorokkal rendezték be a kúriáikat, igaz, a főnemesekhez hasonlóan voltak nagy tükrök és festmények is, az Omaszta család tagjait például Veres Gusztáv békéscsabai alkotó vitte vászonra. 

Noha fényes bálokat nem rendeztek, baráti összejöveteleket, uzsonnákat, teadélutánokat igen, erre lehetőséget adott például a szomszédos, felújított Omaszta-park is. 

Sokat utaztak, előszeretettel járták a fürdőhelyeket. Sok nyelven beszéltek, fontosnak ítélték a gyerekek iskoláztatását, voltak, akik külföldön is tanultak, hogy a legkorszerűbb tudást szerezzék meg. Összességében tehát a kisnemesek másolták a főnemeseket, de nem rendelkeztek annyi és akkora lehetőséggel. 

Május elején nyithat a Munkácsy Emlékház

A Munkácsy Emlékház vadonatúj kiállítása a Modern Városok Program keretében készül. A tárlat azt mutatja majd be, hogy a festőfejedelem és Békéscsaba miként kapcsolódik, illetve betekintést enged egy kisnemesi kúria mindennapjaiba is. Minden szoba egy-egy tematika köré épül, és minden helyiség Munkácsy Mihályt és az Omaszta családot a városhoz köthető emlékekkel lesz tele. A kiállítás során ötvözik majd a hagyományos elemeket az interaktívakkal – ismertette dr. Sódar Anita, a városfejlesztési nonprofit kft. ügyvezetője. 

Érdekesség, hogy az egykori rezidenciában helyet kap majd egy kávézó és egy cukrászda is, a nyitvatartási időben pedig szabadon lehet látogatni az Omaszta-parkot. 

Jól, a megfelelő ütemben halad a kiállítás kivitelezése – folytatta dr. Sódar Anita. Az ügyvezető hozzátette, hogy az egyedi installációs bútorok gyártását szinte befejezték és a helyszínre szállították a kivitelező szakemberei, most pedig restaurálják a sok antik bútort és installációs tárgyat. A jövőben várható, hogy pontos helyükre kerülnek az elkészült vadonatúj és felújított bútorok mellett a több száz darabos tárlat elemei is. A cukrászda és a borospince kialakítása ugyancsak az első negyedévben várható. 

A kiállítást Munkácsy Mihály halálának évfordulójára, május 1-jére nyitnák meg, amennyiben addig lezárul a teljes használatbavételi folyamat.