Emlékéremmel tüntették ki a kamuti származású könyvtárostanárt

Simon (Hidvégi) Krisztina a szombathelyi főiskolán szerezte első könyvtáros diplomáját biológiatanár szakpárral. Az évek során folyamatosan képezte magát, alapdiplomáját a Szegedi Tudományegyetemen könyvtárpedagógia-tanár mesterfokozattal is kiegészítette. Pályáját könyvtárostanári státuszban kezdte szülőfalujában, Kamuton, ahol a kétfunkciós könyvtárként működő intézményben dolgozott, ellátva a falu lakosait és az iskola diákjait egyaránt. 

– Friss diplomásként a szülőfalumban jöttem rá arra, hogy mindenki szeret olvasni, csak sokan nem tudják, hogy mit. Ezért könyvtárosként azt a feladatot tűztem ki magam elé, hogy segítsek megtalálni a látogatókkal együtt, mi az, amit érdeklődéssel vesznek kézbe, örömmel olvasnak. Ott az iskolai könyvtárban tapasztaltam meg, mennyire fontos, hogy legyenek mögöttünk olyanok, – például iskolai vezetés, más könyvtárosok – akik támogatnak. Azt gondolom, a legjobb alapokat kaptam itt – mesélte meghatódva a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke.

Ezután Budapesten egy felsőoktatási könyvtárban helyezkedett el, majd visszatért a pedagóguspályára és napközis nevelőként dolgozott 5 évig.

– A Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárában megtanultam, hogy nem kell félni a számítógépektől, az IKT eszközöktől. Ám valahogy úgy alakult az életem, hogy amikor gyermekem született, az együtt járt egy új munkahellyel is. Így kerültem az egyetemi könyvtárból a Táncsics Mihály Német Nemzetiségi Általános Iskolába, ahol a pedagógus énem erősödött. Természetesen a könyvtáros azért itt is előbújt belőlem, hisz a napközis gyerekeket rendszeresen vittem könyvtári foglalkozásokra – ismertette.

Ezt követően 9 évig a Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet könyvtárvezetőjeként és iskolai könyvtáros szaktanácsadójaként segítette a könyvtárostanárokat és az iskolai könyvtárügyet. 

– Az intézetben kinyílt előttem a világ. Rájöttem, mennyi mindent rejt ez a szakma. Szárnyalhattam. Olvasást népszerűsítő versenyt koordináltam, újságot szerkesztettem, pedagógus továbbképzési anyagot dolgozhattam ki, ovisoknak tarthattam mesefoglalkozásokat az általam kitalált könyvtári meseegérrel. A pedagógiai intézet hirtelen bezárását követően egyértelmű volt, hogy a felajánlott hivatali állás helyett visszatérek az iskolába, hisz a gyerekek és pedagógusok között érzem jól magam igazán – avatott be minket Simon Krisztina, aki saját elmondása szerint, mindig nyitott az új módszerekre, eszközökre. Az új típusú szaktanácsadás bevezetésekor elsők között jelentkezett szaktanácsadói képzésre, dolgozta ki annak protokollját. Majdnem ezzel egy időben ismerkedett meg a papírszínházzal, melyet oktató-nevelő munkájában kezdett használni és tapasztaltait kamatoztatva részt vett a papírszínház első hazai módszertani kézikönyvének megírásában is.

Családja mindig mellette állt

Simon Krisztina szerint a könyvtárostanári munkában az olvasás népszerűsítése és az információs műveltség fejlesztése mellett a pedagógusokkal, szülőkkel való együttműködés is nagyon fontos, hisz csak így érhetik el a gyermekeket. – Ugyanakkor csak úgy tudunk jól dolgozni, ha egy támogató család van mögöttünk. Nekem ez megadatott, hisz a gyermekeim –akik mindig biztattak – mellett a kedvesem és az édesanyám is mindig ott voltak mellettem, látták bennem azt, amit talán még én magam se láttam – árulta el a szakember.