Turisztikai attrakcióként is szolgál a megújult csabai templom

Alul és felül, kívül és belül megújult az Evangélikus Kistemplom – fogalmazott Kutyej Pál igazgató lelkész. Mindezt egy emléktábla is jelzi a bejáratnál, a másik emléktáblán pedig olvasható, hogy az istenháza 1745-ben épült, 1773-ban bővítették, a torony pedig 1783-ban valósult meg. Kétszer alakították át, 1859-ben és 1895-ben. A templomba belépve rögtön egy kiállítással találkoztam. Számos információ megtudható az egyházközségről és annak alapításáról. 1718-ban, több mint 300 éve a vallásszabadság és a jobb megélhetés reményében csaknem 700, főleg evangélikus szlovák telepes érkezett a településre. A szekerekből álló hosszú karaván a mai főtéren állt meg, ahol két oldalt földbe süllyesztett kunyhók voltak, amelyekben 22 magyar család lakott, volt itató és kút is. Minden telepes hozta magával a Tranosciust, az evangélikusok énekeskönyvét, amely 1636-ban született meg, elsőként Juraj Tranovsky lelkész állította össze, a nevét is róla kapta. Az énekek száma a századok során folyamatosan gyarapodott, így például utolsó békéscsabai kiadása alkalmával, 1942-ben immár 1172 éneket tartalmazott. Az érkezők rögtön építettek is egy paticsfalú istenházát, és annak helyén készült el a török kiűzése után az Alföldön az első evangélikus templom, azaz a mai Evangélikus Kistemplom mindössze egy év leforgása alatt, Tessedik Sámuel szolgálata idején. Az akkor még oldalszárnyak és torony nélküli épületet 1745. november 11-én, Márton napján szentelték fel.

A lelkész nemcsak templomot, hanem gyülekezetet és közösséget is épített, „a szélrózsa minden irányából érkező főket egy kalap alá szorította”. Rendszeresen felolvasták a templomban az általa írt Gyülekezeti rendtartást, amely a gyülekezeti mellett a világi életet ugyancsak szabályozta. Ezek megszegése sokszor vont maga után testi fenyítést, valamint nyilvános bocsánatkérést. Aki gyorsan szeretne az időben és a térben utazni, feljutni a toronyba, az hamarosan – amint megérkezik a működtetéséhez szükséges engedély – beszállhat a liftbe. Aki viszont alaposabban szemügyre venné, hogy milyen érdekességeket és csodákat rejt a templom, lépcsőzhet. Az olykor szűk helyek miatt a fejre nem árt figyelni. Száz fokon kell túljutni, de minden lépés megéri. Hiszen találkozni lehet a régi óraszámlappal, aminek helyére egy vadonatúj került a korszerűsítés alkalmával. Érdekesség, hogy mutatók nem lesznek, aki szeretné megtudni a pontos időt, annak az Evangélikus Nagytemplomra kell figyelnie.

Cserébe viszont a nagytemplomban nincs harang – mivel azt rekvirálták az első világháború során –, a kistemplomban ezzel szemben három is lakik. Négy is lenne, csak egyet elvittek hadicélokra a második világégéskor. A nagytemplom felőli oldalon, a legmagasabban függ a kisharang, pontosan alatta helyezkedik el a középső harang, a kettőtől a vasútállomás felé eső oldalon pedig a nagyharang. Bemásztam a tartóvasak közé, megérintettem, leolvastam a rajta lévő szlovák feliratot.

Ez Magyarországon a legnagyobb evangélikus harang. Marik Pál 1873-ban 3200 forintot adományozott rá, ezen a pénzen készült el a következő évben a 36 mázsás darab Sopronban. Bár a harangok ma már kifinomult elektromos meghajtás révén szólalnak meg, ezt a szolgálatot egykor egyházi harangozók végezték. Hogy a kötél miként dolgozott és koptatta ki a téglákat, nyomot hagyott, és ezt a felújítás során szándékosan meghagyták érdekességként. Mielőtt kiépült a nagytemplomban a gong, a déli harangszó kivételével a harangozók jelezték az idő múlását. A kistemplom erkélyén a négy égtáj felé fújták a kürtöket, egészkor négyszer egymás után. Emiatt a munkaidő nagy részét is a toronyban töltötték. A szolgálati helyen kialakítottak nekik fekhelyet, főzésre alkalmas tűzhelyet és kemencét is. És ha már adott volt 1783-tól a torony, elkezdték innen figyelni és jelezni a tüzeket. Félreverték a harangokat, és azzal, hogy ezt hányszor tették meg, jelezték, hogy a település melyik részén van a baj. A vészhely irányát nappal vörös zászlóval, éjjel égő lámpával mutatták. Az eredményes oltást azonban nehezítette az a gyakorlat – amellyel vélhetően a vakriasztásokat próbálták elkerülni –, hogy a harangokat csak akkor verték félre, ha már lángot is láttak, a füst még nem volt elég. Ez lett a fő oka a nagy kiterjedésű tüzeknek, hiszen a lángok elharapódzhattak, mire kiértek a helyszínre a szerek, és a tűz akár a szomszédos házakra is átterjedhetett, főleg, ha azok nád- vagy zsúpfedelesek voltak.

Ezek az információk mind megtudhatók a kihelyezett tablókról, kiállítási darabként pedig elhelyeztek egy pár csizmát, subát is a torony legfelső emeletén. Bekukucskáltam az egyik ablakon, hogy vajon most figyeli-e valaki a lángot és a füstöt, és meglepetésemre a fenti helyiségekben sétálgatott egy „ember”. Kiderült, hogy az ablak mögött egy minikijelzőt helyeztek el, amelyen egy végtelenített film fut, bemutatva, miként töltötték ott a mindennapokat a tűzőrök. Mivel a torony 40 méter magas, mintegy 30-35 méter magasságról tekinthettem le a belvárosra a széllel bélelt, ám a korábbinál magasabb korlát miatt teljesen biztonságos erkélyről. Rögtön szemben helyezkedik el a kistemplom testvére, a nagytemplom a 75 méteres tornyával, a többi irányban pedig kiemelkedik a nyomda, a víztorony, a belvárosi római katolikus templom, a sok-sok tízemeletes a Lencsési lakótelepen és a Bartók Béla úton. Lefelé nem számoltam a lépcsőfokokat. Csak végigsimítottam a kezemet a vadonatúj korláton, megtapogattam a több évszázados falakat. És szembetaláltam magam a lift csaknem száz évvel ezelőtti változatával, azzal a felvonóval, amelyen a toronyba húzták fel a tüzelőt és az élelmiszert a szolgálatot teljesítőknek. Akik a legenda szerint a liftnél is gyorsabban lejutottak a magasságbó,l akkor, ha azt látták, hallották, hogy nyílik a pinceajtó.

Számos tervet fogalmaztak meg

Kutyej Pál elmondta, a felújítás révén turisztikai látványossággá is vált az Evangélikus Kistemplom. Ezt a célt hivatott szolgálni a régi fényképekkel is színesített kiállítás, amelynek köszönhetően számos érdekesség tudható meg. A lift pedig lehetőséget ad arra, hogy azok is feljuthassanak a toronyba és élvezhessék a csodás kilátást, akiknek a nagyjából száz lépcső leküzdése kihívást jelent. Az igazgató lelkész hozzátette: a jövőre tekintettel is számos tervet fogalmaztak meg, amelyeket pályázati források, támogatások felhasználásával valósítanának meg.