Otthon sem vette le a parókát a biharugrai színésznő

1944 óta áll az emléktábla a paplakon, de sokan az idősek közül sem tudják, hogy ki is volt Kiss Irén – kezdte Szoboszlai Zoltán. A színésznő 1866. március 1-jén született Ugrán az anyakönyv szerint, igaz, a lexikonok alapján 1869-ben látta meg a napvilágot. Édesapja Kiss Károly református lelkész volt, aki három évig segédlelkészként, majd 19 esztendőn át, 1859-től 1878-as haláláig lelkipásztorként szolgálta a helyi gyülekezetet. Édesanyja Csécsy-Nagy Mária volt. Kiss Irénnek két testvére volt, egy bátyja, Gyula és egy húga, Izabella. Édesapja fiatalon, 46 évesen vesztette életét – nem tudni, hogy betegség vagy baleset következtében –, így a gyerekek félárván maradtak. 

Hogy Gyulával mi történt, nem tudni, csak annyi bizonyos, hogy az akkor 12 éves Irén és Izabella az édesanyjukkal Debrecenbe, rokonokhoz költöztek. 

A színésznő keresztapja, Szűcs István – debreceni tanácsos, ügyvéd, debreceni törvényszéki bíró, kollégiumi tanár, a református egyház főgondnoka, Debrecen 1871. évi híres monográfiájának írója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – vette pártfogásba a családot, de a rokonok között volt egyébként Debrecen akkori polgármestere, Simonffy Imre is. Kiss Irén az általános iskolát még Ugrán végezte, majd a tanulmányait a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetben folytatta. Tizenhat éves korától lépett fel műkedvelő előadásokon, majd 1891-ben le is szerződtették a helyi teátrumba. 

Leszkay András színházigazgató fedezte fel a tehetségét, sőt elvitte Budapestre is, hogy végezze el a színészakadémiát. Első igazi szerepe Csiky Gergely: A nagymama című vígjátékában volt, akkor Piroskát alakította, de ez a darab később is fontos volt az életében, Langó Szerafin szerepében aratta talán a legnagyobb sikert. 1901-ben Kolozsvárra, 1902-ben Szegedre került, majd Nikó Lina halála után a Vígszínházba kerestek egy igazi komikát, így leszerződtették. 

1905 szep­temberében mutatkozott be a fővárosban, kiváló játékot nyújtott többek között az Őrnagy úr, az Osztrigás Mici vagy a Liliom című darabokban. 

Közben vendégszerepléseket is vállalt, és bár lehet, hogy csak mellékszerep jutott neki, a plakátokra hatalmas betűkkel írták fel a nevét, hiszen vele el lehetett adni az előadásokat. A 20. század elejének egyik legjobb komikája volt. Egészséges humora főleg a pletykás, házsártos öregasszonyok alakításában érvényesült – fogalmazott a helytörténeti kutató. 1912-ben immár kiforrott, jeles színésznőként került a Nemzeti Színházba, ahol húsz éven át játszott. 

1932-ben választották meg a teátrum örökös tagjának. Pont abban az évben az egyik előadása közben agyvérzést kapott. Bár valamennyire felépült, többet nem állt színpadra. Rá tíz évre hunyt el. Szoboszlai Zoltán hangsúlyozta: 41 évet töltött a pályán Kiss Irén. E négy évtized alatt egyetlen alakítása sem kapott rossz kritikát az egykorú sajtóban. Ahogy a közönség is imádta, a szakmától is csak pozitív kritikát kapott, és annak dacára is méltatták egy-egy írásban, hogy egy-egy darabban csak pár mondat jutott neki. 

Nem volt kora, és azt akarta, hogy ne is legyen: ez köszönhető volt időtlenné vált arcának, valamint annak, hogy mindig, még otthon is vörösbarna parókát hordott, amit csak öltöztetője jelenlétében – aki egyébként a húga, Izabella volt – vett le. 

A helytörténeti kutató elmondta: akkoriban szokás volt, hogy ünnepséget rendeztek egy-egy színésznek, ha betöltötte a hatvanat. A legenda szerint a Nemzeti Színház igazgatója megkérdezte tőle akkor, hogy pontosan hány éves is valójában, mire azt felelte: „Várj, hadd nézzek utána, mit mondtam a múltkor, hogy most jól tudjak lódítani.” Tehát a rendkívüli humora nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban ugyancsak érvényesült. 

Földet hagyott a reformátusokra

Kiss Irén nyolcvan évvel ezelőtt, 1942. február 24-én hunyt el, a Nemzeti Színház saját halottjának tekintette. Sírhelye díszsírhely – amelyet a főváros biztosított számára – a Kerepesi, azaz a mai Fiumei úti temetőben található; édesanyja, Csécsy-Nagy Mária és húga, Kiss Izabella szintén ott nyugszik. Érdekesség, hogy egyikük esetében sem tüntették fel, hogy mikor születtek, csak azt, hogy mikor vesztették életüket. A sírhely a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntése nyomán a nemzeti sírkert része – ismertette Szoboszlai Zoltán. A helytörténeti kutató elmondta: a színésznő a végrendeletében gondolt szülőfalujára, Ugrára, és negyven hold földet hagyott a helyi református egyházközségre – igaz, az is óriási érték, hogy hatalmas ruhatárral, 38 pár fűzős cipővel is rendelkezett. A föld jelentős részét a Rákosi-korszakban államosították, abból csak egy hektár maradt meg, amely most is az egyházközség tulajdonában van a Teleki-szőlőskertnél. A korábban elvett részeket később sem kapták vissza a reformátusok.