A szénási tudós születésnapjára emlékeztek

A tudós születésének 117. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a szülőházán elhelyezett emléktáblát. Emlékbeszédet mondott dr. Blahó János, a Mendöl Tibor Emlékbizottság elnöke. Elmondta, a Mendöl család 1899-ben az Alföldre, Orosházára került, Mendöl Tibor 1905. május 5-én született Nagyszénáson. A fiú képességei sokszor ámulatba ejtették környezetét. A környék legjobb iskolái Szarvason voltak, ahol a csodagyerekként számon tartott Mendöl Tibor kiváló pedagógusoktól tanulhatott. 

Gyermekként nyitott volt a világra, minden érdekelte, számos dolgot gyűjtött és rendszerezett. Édesapjával, majd a Magyar Keresztyén Diákszövetség szervezésében tett utazások érlelték meg benne a földrajz iránti elapadhatatlan érdeklődést. 

A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán földrajz és történelem tantárgyból kitűnő eredménnyel szakvizsgázott. 1928-ban Szarvas földrajza című doktori értekezését bölcsészdoktori oklevéllel ismerték el – sorolta a tudós élettörténetét. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Tanácsa javasolta az Emberföldrajzi Tanszék megalapítását. 

Horthy Miklós kormányzó 1940. december 30-án aláírta az alapító okiratot, és vezetésére Mendöl Tibor kapott megbízást. 1942-től Mendöl a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, majd elnöke lett, 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 
Mendöl nyitott volt az újszerű szemléletek irányába, önálló, világviszonylatban is jelentős alapműveket alkotott. Személye, munkássága példa a fiatal nemzedékek előtt – mondta dr. Blahó János.