Arcképcsarnok készül Kígyóson a Wenckheim család tagjairól

Alkotó csend honolt az újkígyósi Kossuth utcán található művésztanyán. Horváth-Gazsó Adrienn szorgosan dolgozott óriási festményein. A telep vezetője ezúttal a Wenckheim család több tíz darabból álló arcképcsarnokát festi meg. 

A kígyósi művész régről ismeri gróf Wenckheim Lászlót és feleségét, Csáky Ilonát, és mint elmondta, találkozásaikkor gyakran beszélgettek festészetről, művészetről, így merült fel nem is olyan rég az arcképcsarnok ötlete. 

– Ilonáék sokat meséltek a felmenőikről. Olyan történeteket osztottak meg velem, amiket a szülőktől, nagyszülőktől hallottak. Megtudtam például, milyen kalandos úton jutottak el Argentínába, hogyan lett László édesapja galamblövészeten világbajnok, na és persze a társasági és a sportéletről is rengeteget meséltek. Ők mondták el, hogy László édesanyja, Mária, vagyis Maja néni nagyon szerette a kék színt.

 Így mikor megláttam az egyik időskori fotóján egy kék báli ruhában, tudtam, hogy abban festem meg, csak a kalapot „veszem” le róla – avatott be minket Adrienn, aki még hozzátette, Ilonával sokáig titokban tartották László előtt, hogy nem Krisztina, hanem Mária lesz az első, akit Adrienn megfest. 

Miután elkészült László édesanyjának, Gróf Wenckheim Györgyné sárvár-felsővidéki Széchényi Mária grófnőnek portréja, eljöttek hozzám a műterembe. Mikor meglátta László a festményt, megdöbbenve csak annyit mondott: „ááá, igen, ő az édesanyám”, majd nézte tovább a portrét, és ismét megszólalt: „igen, édesanyám nagyon szép nő volt”. Innen tudtam, sikerült vászonra vinnem Maja néni vonásait – ecsetelte a kígyósi művész, aki elmondta, a családi történetek mellett a fotók és képek is segítségére voltak a portrék el­készítésekor. 

Ilonáék kezelik a család képekből és fotókból álló archívumát. Így mielőtt nekikezdek a festésnek, több képet is felkutatok az adott családtagról, hogy minél jobban megismerjem az arcának az anatómiáját, a vonásait, a személyiségjegyeit – mesélte a festőművész, aki elmondása szerint, szinte minden nap hozzányúl a képekhez. 

– Mikor a családom elcsendesedik, a kisfiam elalszik, átjövök a műterembe, és dolgozok a portrékon. Igyekszem realista látásmódban megfesteni őket, ugyanakkor meghagyni a festőiséget. Nem szeretném az akadémista festészetet másolni. Inkább próbálom modernizálni a képeket a homogén hátterekkel, mindezt úgy, hogy megmaradjon a finomsága, előkelősége a munkának – részletezte Adrienn, majd megmutatta, hogy az elkészült Mária-portré mellett már Krisztina arcvonásai is lassan a helyükre kerülnek a most készülő festményén. 

– Krisztináról sajnos először csak egy kis méretű sérült nyomatot találtam a családi archívumban, amelyen nehezen vehető ki az arc egyik oldala. A családi képeken viszont jól látszik, milyen karcsú, magas nő volt. Illetve ilyenkor az útlevél is segít, melyben le van írva a haj és a szem színe – avatott be minket Adrienn, aki a család hölgytagjai után Frigyes és György portréját kezdi el. 

Sokat jelentenek a portrék a család számára

Gróf Wenckheim László és Csáky Ilona közös kutatómunkával segítik a különleges képek születését. 

– Ez a portrésorozat hozzájárul ahhoz, hogy dédszüleimről, Wenckheim Frigyesről és Wenckheim Krisztináról, valamint az utódaikról – a hét gyermekről – is festmények készülhessenek. Minket a történelem kegyetlen vihara elűzött a hazánkból. Így nem volt módunkban, hogy a családi tradíciót folytatva, az elűzött generációról is portré készüljön. Adrienn ezt a hiányt pótolja ezzel a grandiózus munkával, ami rendkívül érdekes számunkra is. Régi fényképeket nézegetünk, és keressük a megfelelőt, ami a festmények alapjául szolgálhat. Ez egy fantasztikus történelmi időutazás mindannyiunknak – osztotta meg velünk a házaspár. 

Boldogok vagyunk, hogy Adrienn festményei által az utókor számára megőrződik a családunk talán leghányattatottabb sorsú generációja is – fogalmazott a házaspár.