Különleges berényi kiállítás idézi meg a szóda históriáját

A hungarikumok azért nagyon fontosak számunkra, mert olyan értékek, amelyek belőlünk fakadnak és megőrzik múltunkat, hagyományainkat – fogalmazott a kiállítás megnyitóját megelőző köszöntőjében Borgula Györgyné. A Mezőberényi Szlovákok Szervezetének elnöke elmondta, lényeges, hogy ezeket az értékeket megőrizzék és átadják az utókor számára.– Természetesen ugyancsak fontos, hogy legyen egy olyan kezdeményező közösség vagy magánember, amely és aki magáénak érzi, fontosnak tartja mindezt – hangsúlyozta.

Siklósi István polgármester elmondta, a kiállítás önmagáért beszél. Kiemelte, a tárlat létrejöttében kulcsszerepe van Csík Tibornak, a mezőberényi szikvízüzem tulajdonosának, aki biztosítja a tárlathoz a helyiséget, és sok-sok érdekességet is összehozott összetett gyűjtőmunkával. Ugyancsak szólt a Mezőberényi Szlovákok Szervezetének szerepéről, amelynek tagjai kulcsszerepet vállaltak abban, hogy kiállítás megszülethessen. Siklósi István reményét fejezte ki, hogy a kollekció folyamatosan gyarapodik majd. Borgula Györgyné ennek kapcsán hozzátette, a város lakói már keresik őket, hogy hozhatnak-e be a tárlatra szódásüvegeket, szódáspalackokat.

Csapó Anikótól, a mezőberényi szikvízüzem munkatársától megtudtuk, hogy a kiállítótérben egyebek mellett látható egy különleges régi szikvíztöltő gép. A legrégebbi emlékek pedig közel egy évszázaddal ezelőttről, 1926-ból származnak, a két helyi szódakészítő, Apáti András és Kolozsi Mihály palackjai, amelyek egyébként nagyon jó állapotban maradtak meg, és kakasfejes szódásüvegfejjel rendelkeznek.

A városháza dísztermében rendezett konferencián a szódavíz történetét, a nedűvel kapcsolatos érdekességeket járták körül. Siklósi István polgármester elmondta, a szódavíz a mai napig hozzátartozik a város életéhez.– Gyakorlatilag gyermekkorom óta mindig voltak, akiktől szódát vásárolhattunk a településen, voltak, akik járták az utcákat, kolompoltak és hirdették, hogy lehet venni a szódavízből – folytatta a gondolatot, majd nagyon fontosnak nevezte, hogy a konferenciával, illetve a kiállításmegnyitóval tovább tudják éltetni ezt a nagyon fontos értéket.

Körösi Mihály alpolgármester, a Települési Értéktár Bizottság elnöke a Berényi szódavíz a helyi értéktárban címmel osztotta meg gondolatait. Mint kiemelte, előadásának célja az is volt, hogy minél többekkel megismertessék az értéktári tevékenységet és felhívják a figyelmet, hogy minél többen vegyenek részt ebben a munkában, ajánljanak helyi különlegességeket.

Csapó Anikó, a mezőberényi szikvízüzem munkatársa a szikvíz készítés történetét elevenítette fel. Mesterségesen Joseph Priestley elegyített elsőként, 1767-ben széndioxidot vízzel. Egy sörfőzde mellett lakott, így megfigyelhette, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg, ami kioltja a közelébe tartott égő faforgácsot, s eközben a gázelegy alászáll a földre. Kísérletezni kezdett a gázzal, és otthoni laboratóriumában is előállította, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes, fanyar ízű folyadék keletkezik.

Jedlik Ányos kulcsszerepe

Csapó Anikó kitért Jedlik Ányos tevékenységére is, aki olyan vizet akart szerzetestársainak készíteni, amely mindig friss és üdítő. Először csak rendtársait lepte meg az „apparatus acidularis”-nak nevezett berendezéssel. A nevéhez fűződik a szikvíz olcsó nagyüzemi gyártása Magyarországon, és az a megoldás, hogy szifon aljáról egy cső segítségével érdemes a szódavizet kinyerni, hogy több szén-dioxid maradjon az italban. Jedlik Ányos nyomán hazánkban közkedvelt lett a mesterséges ásványvíznek is nevezett szikvíz. A fővárosi rézművesek, lakatosok hamarosan ráálltak a gépek gyártására, és a 19. században már virágzásnak indult a szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.A vízről, a víz fontosságáról, a legújabb vízszűrési technológiákról Mátyás Tibor geokémikus tartott előadást.