A védelmi bizottság segítéséért díjazták dr. Melis Jánost, Szarvas főjegyzőjét

– Hogyan fogadta a Honvédelemért Kitüntető címet?

– Meglepetés volt számomra ez a kitüntető cím. Igazából az átadó előtti napokban értesültem a díjazásomról, amikor meghívót kaptam a Stefánia palotában rendezett ünnepségre. Különösen nagy érték volt számomra a dologban az, hogy Takács Árpád megyei kormánymegbízott volt a felterjesztő. Hiszen, ha valaki ezen a területen jártas, akkor az ő, és ha értéket lát abban a munkában, amit az ember végez a témában, az rendkívül nagy elismerés. Maga az ünnepség rendkívül bensőséges volt, melyen többen is átvettük ezt a címet a honvédelmi igazgatás területén végzett munkánkért, ám ismereteim szerint önkormányzati alkalmazott egyedül én voltam ebben a körben.

– Milyen tevékenységekért ismerték el?

– Visszatérve a kezdetekre, valójában a honvédelmi igazgatással való szorosabb kapcsolatom a járási hivatalok megalakulásáig állt fenn. Hiszen addig volt helyi védelmi bizottság, amelynek a vezetője a polgármester, a titkára pedig a mindenkori jegyző volt. Rendszeresen üléseztünk és magam vezettem az adminisztrációt. Majd a járási hivatalokkal létrejöttek a területi védelmi bizottságok, azóta pedig a Szarvas Járás Helyi Védelmi Bizottságának munkájában meghívottként veszünk részt Babák Mihállyal, aki állandó tagja is, és aki tevékenységéért már korábban megkapta a Honvédelemért Kitüntető Címet. A bizottság ülésein tartottam előadásokat, illetve az összevont védelmi gyakorlaton is tevékenykedtem. Ami pedig újra igazán fókuszba helyezte az életemben ezt a területet, az a pandémia. Ebben a helyzetben ugyanis szükség volt arra a feszes, mondhatni katonás gondolkodásra, amit a korábbi munka révén magamévá tettem.

Nagyszerű volt az együttműködésünk a koronavírus kérdésében is a megyei védelmi bizottsággal, akikkel mindig együtt mozogtunk helyi szinten, a kormányhivatal elképzelései alapján, amelytől komoly segítséget kaptunk a városi szintű védekező munkához. Meglátásom szerint ez a közös munka játszott szerepet a kitüntetésemben.

– Hogyan emlékszik vissza erre a munkára?

– Megyei, sőt még országos szinten is elismerték azt a munkát, amit a járvány elleni védekezésben folytattunk Szarvason a tájékoztatás és az intézkedések tekintetében. Amit ez idő alatt fontosnak tartottunk a településen az az, hogy a védekezési elemeknél semmit ne végezzünk elkapkodva, és mindig csak a szükséges intézkedéseket hozzuk meg, figyelemmel kísérve és betartva a központi szabályokat.

– Egymást követik a rendkívüli helyzetek. Miként éli meg ezeket a hosszú évek tapasztalatával?

– Közel negyven éve dolgozom már, ebből majd’ harminc éve a közigazgatásban. Nagyon sok mindennel találkoztam az évtizedek alatt, de elképzelni sem tudtam még 2019 vége felé, hogy egy világméretű járvány kockáztatja hamarosan az életünket. A koronavírus azonban 2020 elején felborította a mindennapi nyugalmunkat, és relatívvá tette a biztonságunkat. A békés mindennapokból pedig nehéz volt egy ilyen helyzetbe belecsöppenni, amiben lényegében át kellett kódolni a gondolkodást. Mégpedig arra, hogy például az az intézkedés, amit meghozok, vagy közreműködök az elkészítésében és a végrehajtásában, bizony adott esetben emberek életét könnyítheti meg, vagy épp ronthatja el, ha valamit rosszul csinálok. A felelősség tehát hatalmas volt. Majd alig, hogy lecsendesült a járvány, máris háború tört ki a szomszédos Ukrajnában, ami szintén nehéz helyzet számukra is. Sok feszültség és bizonytalanság köszöntött be az életünkbe mostanában, amikor már egyre inkább az a kérdés foglalkoztat, különösen három fiatal felnőtt édesapjaként, hogy miféle világ teremtődik most a gyermekeink számára.

– Miként segítette a családja ebben a nehéz időszakban?

– Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen egy rendkívüli módon összetartó családom van a feleségemmel, és az immáron három felnőtt gyermekünkkel együtt. Mi lényegében egy erős, kohéziós közösséget alkotó csapat vagyunk, és mindig nagyon örülünk egymás sikereinek. Ugyanakkor egymás támogatása és megértése is a legalapvetőbb dolog nálunk, tehát egy igazán jó hátterem volt ahhoz, hogy átugorjam a veszélyhelyzet adta akadályokat a hivatásomban.

– Hogyan látja a jövőt?

– Alapvetően optimizmussal nézek előre. Vallom, hogy semmire nem megyünk a múltba való visszatekintéssel és kesergéssel. Szerintem mindig arra kell törekedni, hogy a tőlünk telhető legjobbat tegyük. Abban pedig nagyon bízom, hogy egyszer győzni fog a józan ész, például a háborúban, és győzelemmel vagy békével, de vége lesz. Továbbá a koronavírus kapcsán azt remélem, hogy a vakcinák fejlesztése követni tudja az új variánsok kifejlődését, és így arról az oldalról is biztonságban leszünk a jövőben.