Sajttal, tejföllel, fokhagymával, de káposztával és túróval is csúszik a csabai lángos

Elemért hiába kerestük. Tavaly még nála készítettünk riportot a piaci Fini Büféjében – finom is volt a portéka –, most azonban ennek a pavilonnak már hűlt helye. Lebontották, épül helyette az új a nagy piacátalakítás keretében, és amikor jövőre elkészül, a lángossütők veteránja – ahogy hívják – visszatér.

Zelman Elemér 1982 óta süti a lángost a piacon, és ahogy mesélte, az az év vízválasztó volt a finomság hazai történetében, mert akkor ment fel az ára 1,70-ről 3,10-re. 

Nem euróra, forintra. Manapság az alapanyagok, az energia, a munkabér, mind-mind befolyásolják egy-egy élelmiszer árát. Ahogyan azonban a Boszinál mondták a vendégek, a termék kiváló, az ár is elfogadható.

Nagy Istvánné Ildikó régóta él a lángossütés és -eladás bűvöletében.

Kora hajnalban kel, hogy aztán az alapanyag is megkeljen. Ehhez legalább egy óra szükséges. Közben már készítik a töltelékeket, mert az már régen a múlté, hogy csak sima lángos kapható.

Ildikónak – szerencsére – akadt dolga elég, így Elemérrel merültünk még bele egy kicsit a csabai lángosmúltba. Úgy fogalmazott, Csabán a szerda és kiemelten a szombat a piaci nap. A Mester elmondta, 1958-ban végzett szakácsként, és a Kner Nyomda alatti Tükör étteremben, a mostani Kornéliában sütötte 1972-ben az első lángosát. Ő volt az, aki bevezette – legalábbis a piacon –, hogy zúzott, darált fokhagymát tegyenek ki a pultokra a só mellé.

Ha már a múlt, a nyitás utáni első napon kint jártak nála a Népi Ellenőrzési Bizottságtól, hogy megmérjék a lángosok súlyát. Előfordult, hogy azt is vizsgálták, elég lisztet rak-e a tésztába, elegendő mennyiségű olajban sül-e az étel.

A Boszinál mindent rendben találtunk, bár mi csak a „Népi Ízellenőrzési Bizottságtól” érkeztünk fotós kollégámmal együtt. Lénárt Zoltán és Bajnok András evés közben hozzánk hasonlóan díjazta a minőséget. Itt költötték el ebédjüket, és a forró lángossal a kezükben egy kis árnyékba is elbújhattak. Mindketten hangsúlyozták, a friss ételek hívei, és a lángos erre jó példa. Laktató, főként, ha párosával fogyasztja az ember.

A közelben dolgozó fiatalemberek hozzátették, szimplán, sajtos-tejfölösen és töltve is szeretik a lángost.

Ottjártunkkor a Bosziban a Nagymester fogyott legjobban. Nem csoda, ugyanis alig fért bele a sonka, kolbász, bacon szalonna, sajt, lila hagyma és paprika. Megenni sokkal egyszerűbb és jobb az ételt, mint megjegyezni és leírni a sok belevalót. Ildikó azért a büféről is elnevezett egy töltött lángost, és ez – bármilyen hihetetlen – a Boszorkány nevet kapta. Tele minden földi jóval, 800 forintért. Ami pedig például az én gyerekkoromban elképzelhetetlen volt, ma már az édestöltelékes lángos, a túrós vezet.  

Amikor búcsúztunk Ildikótól, még egyszer rápillantottam a pavilon ablakán lévő kiírásokra. Termékek, árak és egy idézet: „A szerelemnél semmi nem jobb ezen a világon. Csak a lángos.” Erre mondják, embere válogatja, de mindkettő ott van a spiccen.

Vékonyabb és fánkosabb is lehet

Mecseki Anikó nemrégiben költözött vissza külföldről Békéscsabára, és hétéves fiának, Matteonak kedvence a csabai piacon a lángos, főként a sajtos és a sajtos-tejfölös. Ahogy a kissrác mondta, ilyen finomat sehol a világon nem evett.

– Sok törzsvendégünk van, és pontosan tudjuk, melyikük, hogyan szereti a lángost – ecsetelte a Boszi-büfés Ildikó. – Ennek megfelelően húzzuk ki a tésztát, hogy vékonyabb vagy fánkosabb legyen-e a finomság, pirosabbra, ropogósra süljön vagy sem.

Juhász György, és felesége Bori is nyerte már a szárazkolbászversenyt a Csabai Kolbászfesztiválon. A csabai piacon árusítják portékájukat, de anélkül nem mennek haza, hogy ne egyenek egy lángost. Sokszor nem is azért, mert annyira éhesek, hanem mert ebben nőttek fel és mindig találkoznak egy-két jó baráttal. Kolbász pedig mindig akad a lángos mellé is.