Óriás tőrösdarázs bukkant fel a Csorvási löszgyepen

A zömök testfelépítésű óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb hártyásszárnyú rovarfaja. A nőstény példányok akár az 5 cm-t is elérhetik. Melegkedvelő, mediterrán elterjedésű fajról van szó, amely az éghajlatváltozással összefüggésben, hazánkban is egyre gyakoribb. Alapszíne fekete, s a potrohán négy nagy, sárga folt van.  

Az óriás tőrösdarázs a szintén nagyméretű lódarázstól eltérően nem családokban él, hanem magányos életmódot folytat. Csupán a párzási időszakban lehet látni több példányt egyszerre, ilyenkor a hímek tömegesen keresik a nőstényeket.

A hímek repülési ideje csupán néhány hétig tart, a nőstények viszont egészen szeptemberig élnek, keresik a peték elhelyezésére alkalmas, lemezescsápú bogárfélék lárváit. Elsődleges gazdaállatuk az orrszarvúbogár és a különféle cserebogárfajok, valamint a szarvasbogár. Ezek a gazdabogarak elsősorban korhadó fák törzsében helyezik el lárváikat. A nőstény óriás tőrösdarazsak ásótüskés lábaikkal utat kaparnak maguknak az elrejtett lárvákhoz. Nem ölik meg, csak megbénítják a lárvákat és rájuk teszik a petéiket.

Amikor aztán az óriás tőrösdarazsak lárvái kikelnek, először kívülről kezdik el fogyasztani a gazdabogarak lárváit, majd belefúrják magukat és belülről is elfogyasztják azokat. Odabent egy gubót szőnek maguk köré, így telelnek át, majd tavasszal előbújnak. Az imágók, azaz a gubóból előbújó, kifejlett darazsak a dús virágzatú, bő nektárú növényeket keresik, azokon táplálkoznak. Fontos megjegyezni, hogy ily módon hasznos beporzó rovaroknak is bizonyulnak.

Az igazgatóság munkatársai a Csorvási löszgyepen csupán egyetlen, magányos példányt figyeltek meg. Óriás tőrösdarazsak azonban a városi parkokban, nagyobb kertekben is előfordulhatnak. Sokan félnek tőlük, mert nagytermetűek, ráadásul fullánkjuk is van, de egyáltalán nem agresszívak, inkább „szelíd óriások”, teljesen ártalmatlanok.