Száz éve szentelték fel az orosházi templomot - galériával

Száz évvel ezelőtt, 1922. november 19-én szentelték fel az orosházi katolikus templomot. A jeles alkalmat egy egész héten át tartó programsorozattal ünnepelték meg. Ennek a zárásaként tartottak hálaadó szentmisét. Sok vendég érkezett, dr. Kiss-Rigó László püspök, a testvéregyházak képviselői, a katolikus közösség tagjai – őket köszöntötte Iványi László esperesplébános, hozzátéve, Orosháza a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott, ezért onnan is jöttek közösen ünnepelni.

Bevezetőjében Iványi László emlékeztette a jelenlévőket, milyen hosszú út és tevékeny év van mögöttük.

– Ezt a jubileumot megelőzte többéves előkészület, felújítottuk a templom szobrait, képeit, elkészült az orgona mögötti színes rózsaablak, a még hiányzó színes ablakok is díszei ma már az épületnek, magyar szenteket ábrázolva. Elkészült templomunk kis házi múzeuma. Régi egyházi kegytárgyak, korábbi papok személyes tárgyai láthatók benne. Készült könyv és film. Tavasszal megújult a templom körüli park. A magyar kormány támogatásával megújulhatott a templom homlokzata, tornya. Egy éve jubileumi évet hirdettünk. Ennek a jegyében szerveztük programjainkat (zarándoklatot, kulturális eseményeket). Koszorúztunk a temetőben. Itt mondok köszöntetet a résztvevőknek, a segítőknek, a lekes szervezőknek, a híveknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a felkészítőiknek, a technikai dolgozóknak, akik nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Isten hozott mindenkit! Isten áldjon mindenkit!

A szentmise folytatásában dr. Bertók Éva olvasta fel versét, visszatekintést adva az eltelt száz évre.

– Ünnep van ma, kerek évforulója a templom fennállásának és a plébániai közösségnek, az egyháznak. Ebből az alkalomból köszöntöm a város, a megye vezetőit, a paptestvéreket – mondta az ünnepi hálaadó szentmise előtt dr. Kiss-Rigó László püspök.

Majd Jézus személyének sokszínű ábrázolásáról beszélt, s utalt az orosháziak előtt a misén megidézett evangéliumi epizódra, ahol keményen tett rendet.

– Jézus tudott kíméletlen lenni, bár elsősorban lelki, szellemi fegyvereit alkalmazta. Őt is támadták, sokféle módon – tette hozzá, majd egy véletlen egybeesésről mesélt, arról, hogy a Szegedi Dómban a lengyel nagykövet jelenlétében szentmisét ajánlottak fel a két nemzetért.

– Felmerült a kérdés: melyik az a nemzet, amelyik a letöbbet szenvedett, a legtöbb áldozatot hozta a túléléséért, a szabadságáért. Valószínű, a magyar és a lengyel. De ez igaz minden olyan nemzetre és vallási közösségre, az orosházira is, ami 100 éven keresztül kitartott a hite mellett. Most elsősorban nem a templomot, hanem ezt a közösséget ünnepeljük. Gondoljunk bele: mennyi szenvedés, megaláztatás járt e kicsi közösségnek is. Ám azok tudtak túlélni, akik komoly identitással rendelkeztek. A keresztény hitükből fakadó egyetemes emberi értékek mellett hűségesen kitartottak. Ez adott nekik erőt a lelki, szellemi és fizikai megpróbáltatásaik idején. Igaz volt ez erre a hívő közösségre, amely 100 éven át képes volt áldozatokat hozni – fogamazott a püspök, majd utalt a napi háborús aktualitásokra.

– Ennél is sokkal veszélyesebb az az önpusztító ideológia, ami aláássa identitásunkat. Ezt szellemi fegyvereinkkel kell visszaverni. Elődeink, őseink legyenek a példaképeink, ehhez kérjük Jézus áldását közösségeinkre, nemzetünkre.