Török szépfiúnak adta a hangját a csabai teátrum színésze, Nagy Róbert

– Már közel egy hónapja vetítik hazánkban is a Testvérek című sorozatot, amiben Ön az egyik központi szereplő magyar hangja. Hogyan jött ez a lehetőség az életében?

– Budapesten élek és már öt éve szabadúszóként dolgozom, többek között a Madách Színházban. Egy nap az egyik régi békéscsabai kollégám megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni szinkronizálni. Igent mondtam, ő pedig elvitt néhány rendezőhöz. Ugyanúgy, ahogyan a nagy színházakban, a sinkronszínészi pályán is megvan a ranglétra, amit végig kell járni. A szinkronszínészetben a statisztálást tömegezésnek hívják, amikor különböző háttér morajokat veszünk fel, és mindenkinek van egy-két mondata szólóban is.  A barátom elvitt néhány ilyen alkalomra és már a második tömegezésen kiszúrt engem a rendező. Másfél hónap után jött a telefon a gyártástól, hogy lenne egy ilyen lehetőség, mit szólok hozzá. Annyira meglepődtem, hogy kétszer is visszakérdeztem, hogy nem keverték-e össze a nevemet valaki máséval?  Hiszen általában szinkronszínészként 2-3 évnek el kell telnie, hogy valaki nagyobb szerepet kapjon.

– Mit lehet tudni a sorozatról és az Ön által szinkronizált karakterről?

– Ez egy török sorozat, a hazájában most number one. A török sorozatokból is vannak kicsit bugyutábbak, viccesebbek, de a Testvérek egy dráma, olyan fiatalokról szól, akiknek meghaltak a szüleik. Az én karakterem egy gazdag szépfiú, aki az elején gonosz, majd jön a nagy fordulat, szerelmes lesz a szegény lányba, összejönnek és azután jófiú lesz. Tehát van egy íve ennek a szerepnek, van egy személyiségfejlődése a karakternek. Most tartunk a hetvenedik résznek a felvételeinél. Míg az elején üvöltöztem, most már vannak sírós részek is, tehát egy színes karakterről van szó. Az első évad 200 részes, ez tavaszig kitart. Minden héten forgatunk, heti másfél-két órát, ezalatt az idő idő alatt 6-8 részt tudunk felvenni. Az, hogy lesz-e folytatása nálunk a sorozatnak attól függ, hogy mennyire szeretik a nézők. Most még nagyon lelkesen utána szoktam olvasgatni, figyelem a véleményeket és kommenteket és eddig nagyon jók a visszajelzések, szeretik a nézők. Úgy gondolom, hogy lesz folytatása, jelenleg Törökországban már a harmadik évadot forgatják.

– Hogy érzi magát ebben a munkafolyamatban? Mennyire áll Önhöz közel a szinkronizálás?

– Szinkronszínészként ez a legelső munkám. Korábban vállaltam már hangalámondásokat és reklámokat is, de ez teljesen más. Amikor elkezdtem csinálni, rájöttem, hogy nem véletlenül hívják szinkronszínészetnek, mert ez egy külön szakma, ezt is ugyan úgy meg kell tanulni. Rengeteg olyan dolog van, amire oda kell figyelni, tehát nem alapvetés az, hogy ha valaki jó színész akkor az jó szinkronszínész is lesz. Sok szinkronszínész mondja azt és igazuk van, hogy jó ritmusérzék kell hozzá. Egyszerre kell figyelni a szöveget, ami egy monitoron van,  figyelni kell a tévén magát a filmet, közben pedig a time code-ot is, mert van, hogy nem a szájára kell beszélni a szereplőnek, hanem időre. Közben vannak különböző jelölések magában a szövegben is: mindennek a ritmizálása, összhangja nagy feladat. Én nagyon jó kezekbe kerültem a DDS Stúdióban Vadász Bea szinkronrendezőnél. Egy kicsit nevel is, mert természetesen nekem is meg kell tanulnom ezt az egészet, de nagyon jó vele dolgozni. 

Ez a lehetőség a kapcsolatok építésére is nagyon jó, hiszen sok színészkolléga dolgozik ilyen területen, emiatt pedig nem csak a szinkronpályához kapcsolódóan tudok ismeretségekre szert tenni, hanem a színészpályámhoz kapcsolódóan is. Egy stúdióban általában 20-25 szinkronrendező van és nagyon jó érzés az, amikor én még nem is ismerem a szinkronrendezőt, de a folyosón már úgy köszön nekem, hogy „Szia Robi!”. Azóta több kis szerepet is kaptam, többek között egy francia sorozatban, szóval alakulnak a dolgok. Nagyon érdekes számomra ez a feladat, nagyon szeretem csinálni. Természetesen nem hagynám el érte a színészi pályát, de nagyon izgalmas. Sokat is teszek érte, hogy csináljam, mert habár most Békéscsabán tartózkodom, de heti 1-2 napra mindig vissza kell mennem Budapestre, így megy az ingázás. 

– A sorozaton kívül min dolgozik jelenleg, hol találkozhat Önnel a közönség?

– Most készült el egy pályázati előadásunk: Szabó Magda Őzét csináltuk meg Tege Antal rendezésében Tarsoly Kriszta főszereplésével. November 23-án lesz az Ördögölő Józsiás bemutatója, amit Koltay Gábor rendez, majd Szentesen mutatjuk be a Szent László, a legendák királya című előadást. December 5-től pedig a Hagymácska című mesében láthatnak az érdeklődők a Jókai Színházban.