Békési Cigányságért díjjal tüntették ki a missziós szakembert, Surman Lászlót

– A méltatásában hallhattuk, hogy a humán terület mellett az autókhoz is kiválóan ért?
– Az általános iskola után az akkori 611-es számú Alfrédó Lima Szakközép és Szakmunkásképző Iskolában tanultam tovább, ahol karosszérialakatos és láng-ívhegesztő szakmát szereztem. Három évet dolgoztam is ebben a hivatásban, karrierem „csúcsa” az volt, amikor két autóból csináltam egyet. Ezután következtek a sorkatonai évek, amelyek után nem mentem vissza eredeti szakmámba. Rendőr szerettem volna lenni, de mivel akkor kezdtem el a gimnáziumot, és ahhoz akkor már szükség lett volna az érettségire, így a megfelelő szakmai képesítés megszerzését követően személy-és vagyonőrként, valamint pénzszállítóként dolgoztam. Azóta is nagyon hálás vagyok akkori főnökömnek, hogy lehetőséget adott.

– Az egyik legismertebb roma költőnek számít. Hogyan kezdődött kapcsolata az írással?
– Általános iskolás harmadik osztályos voltam, amikor kiváló tanítónőim, pedagógusaim Deákné Domonkos Julianna, Korcsok Eszter és Mucsi Zsófia javaslatára részt vettem egy meseíró pályázatom, sikerült jó eredményt elérnem. Azután is írtam verseket, meséket, de a katonaság után éreztem igazán, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Kökéndy József, Békés korábbi polgármestere miután elolvasta a verseimet, behívatott magához, és elmondta, hogy érdemes lenne kiadni azokat. A Tevan könyvkiadó gondozásában 1998-ban jelenhetett meg első kötetem, Sóhajok címmel, amit azóta több könyv követett.

– A 2000-es év alapvető fordulatot hozott az életében. Roma-foglalkoztatás szervező menedzserként kezdte el segíteni a cigányság felzárkóztatását.
– Ásós Tibor keresett meg, hogy a munkaügyi központon belül indul egy ilyen lehetőség, ami nem csak munkát, hanem képzést is jelent. Mivel szerettem volna váltani, szerettem volna tanulni és ezen a területen dolgozni, örömmel vállaltam a felkérését. Nagyon sok cigány ember keresett fel, felmértem, hogy milyen munka lenne a számukra alkalmas, majd felkerestem lehetséges munkaadókat, cégeket, vállalkozásokat. Voltak, akik azonnal éltek a száz százalékos munkabér- és járuléktámogatás adta lehetőséggel, volt, aki mereven elzárkózott attól, hogy cigány embereket foglalkoztasson, és akadt olyan szobafestő vállalkozó, aki nehezen állt kötélnek, majd annyira megkedvelte a felvett roma munkatársát, hogy tíz évig el sem engedte. Sajnálom, hogy nem volt folytatása a programnak, szerintem komoly dolgokat érhettünk volna el.

– A hit meghatározó szerepet tölt be az életében. Miért, milyen szinten fontos az ön számára?
– Édesanyámmal általános iskolás koromtól jártam gyülekezetbe, 16 évesen volt egy személyes megtapasztalásom, akkor lettem hívő ember. 1993-as leszerelésem után azonban tizenkét évig nem jártam gyülekezetbe. Feleségem, Hajni megtért, és láttam az életén az óriási változást, aminek hatására bennem is megindult egy vágyakozás. Hajni és Durkó Albert lelkipásztorként összefogtak, hogy segítsenek, én pedig hazataláltam, és azóta is ennek a gondolkodásmódnak, a hitnek rendelem alá az életem, napi kapcsolatban istennel.

– Azóta több diplomát szerzett, számos elismerést érdemelt ki, és vezető szerepet tölt be az MPE OCM-n belül. Milyen feladatokat végez a mindennapokban?
– Missziós igazgatóként százhatvan gyülekezeti közösség szervezését koordinálom, illetve részt veszek szeretetszolgálatunk munkájában. A cigány módszertani központ igazgatójaként pedig kutatásokat, tudományos konferenciákat szervezek, illetve a Magyar Pünkösdi Egyház V. egyházkerületének elnökhelyettese  is vagyok. Nagyon szép feladatok, amelyeknek igyekszem minél jobban eleget tenni a cigányság felzárkóztatása érdekében.