Beköltöznek télre a baglyok a lakott településekre

Mint a nemzeti park oldalán írják, Magyarországon az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfaj. Nem épít saját fészket, hanem más ragadozó madarak, esetleg varjak fészkét foglalja el. A tél közeledtével az erdei fülesbaglyok csapatokba verődnek és beköltöznek a lakott településekre. Számuk ilyenkor jelentősen felszaporodik az északi tájakról érkező társaikkal. A falvak, városok parkjaiban, általában örökzöld fenyőkön, tujákon töltik a nappalokat, szürkületkor pedig vadászni indulnak.

A nemzeti park illetékességi területén is vannak olyan települések, amelyeket előszeretettel választanak telelőhelyül az erdei fülesbaglyok. Ilyen például Dévaványa, ahol minden télen legalább 50, de előfordul, hogy száz példány is nappalozik. Törzshelyük a városközpontban található park, ahol a fenyőkön tanyáznak. Az örökzöldek ugyanis jól védik őket az időjárás viszontagságaitól és a ragadozók támadásaitól. Bucsán szintén szép számban telelnek a faluközpontban lévő parkban, de előfordulnak családi házak kertjében és fűzfákon is.

A hideg évszakban kevés a határban a táplálékul szolgáló rágcsáló, a városokban, falvakban viszont jóval nagyobb számban találnak patkányokat és egereket (ilyenkor ezek is behúzódnak a lakott területekre). Néha kisebb madarakat is elejtenek.

Orosházán, Gyopárosfürdőn, Szentesen, Hódmezővásárhelyen (főként Batidán) is népes erdei fülesbagoly csapatokkal találkozhatunk, de gyakorlatilag a térség szinte minden településén van néhány példány. Szentes belvárosában, egy viszonylag nyugodt területen általában 60-80 példány nappalozik. Előfordul, hogy a közeli platánokon, nyugati ostorfákon is láthatjuk őket. Ha nincsenek zavaró körülmények, akkor évről-évre felkeresik ugyanazokat a helyeket. A csapatok egészen a tél végéig, március elejéig együtt maradnak, majd párokra bomlanak és költésbe kezdenek. Az utóbbi években egyre több pár a telelést követően is a településeken marad.