A fiatal generációnak ellen kell állnia a közösségi média nyomásának

„Ez itt a konformizmus kora. A sokszínűség zászlója alatt globális monokultúra épül, amelyben minden iskolázott embernek ugyanazt kell gondolnia tudományról és vallásról, ökológiáról és technológiáról, nemzetről és nemzetközi kapcsolatokról, a helyes és üdvös életmód mibenlétéről. Az önálló vélemény az ifjú városlakó számára ma stratégiai kockázattal jár. Ez az olvasókönyv azoknak szól, akik ambiciózusok, kíváncsiak, és a fontos kérdésekben nem fogadják el a vákuumcsomagolt válaszokat” – olvashattuk előzetesen a kötet ajánlójában, illetve az esemény meghívójában.

A beszélgetést vezető Gorácz Anikó, MCC Press kommunikációs vezetője elmondta, kiadójuk első olyan kuriózumnak számító könyvévről van szó, amely kifejezetten a Mathias Corvinus Collegium célközönségének, a fiataloknak szól, amelyben számos komformállítás antitézise, megkérdőjelezése vagy felülírása jelenik meg. 

– Ez a könyv nem tudott nem megtörténni, volt egy csomó dolog, amit el akartam mondani – fogalmazott Böszörményi-Nagy Gergely. – Alapvetően volt egy mondanivalóm, amelyet a személyiségemből adódóan nem bírtam magamban tartani.

– Olyan szokásoknak, olyan divatoknak, trendeknek kell megfelelniük, amelyeknek nem kellene, hogy vonatkozzanak rájuk, amelyek nem teszik jobbá az életüket – tette hozzá. – A csoportnyomásnak való kitettségük, az attól való veszélyeztetettségük nagyobb, mint a korábbi generációknak. Nekik akartam segíteni a könyvvel, amelyben olyan álláspontokkal is találkozhatnak, amelyek eltérnek a fősodortól.

Mint megtudtuk, ezeket minden esetben okos, intelligens szerzők könyveire hivatkozva támasztja alá az író. A könyv használható baráti beszélgetésekben vagy vitákban, a kötet eszköz, hogy olvasói pallérozzák az agyukat, és megmutassák, a fősodortól eltérően is lehet gondolkodni.

Kulcskérdés, kik „szívják fel” a tehetségeket

Böszörményi-Nagy Gergely elmondta, a 19. és a 20. századhoz képest komoly változás, hogy milyen szervezetek szívják fel a tehetségeket, míg a közszolgálat világa a korábbi időszakban sokkal magától értetődőbb volt, mint karrierlehetőség a tehetségek számára, addig napjainkban, különösen Budapesten szinte automatikusan mennek a multikhoz dolgozni a nemzedék tagjai. A szerző szerint ez baj nemcsak Magyarország, hanem minden állam számára. Úgy vélekedett, hogy a talentum így nem fog hasznosulni, még ha jó fizetése is lesz a fiatalnak. Mint kiemelte, a multik a legrafináltabb és leghatékonyabb toborzók, igazi tehetségmágnesek.

– Mi magyarok nem vagyunk túl sokan, így nagyon nem mindegy, hogy a néhány tízezer kiemelkedően tehetséges magyar fiatal milyen feladatokon dolgozik. Egyáltalán nem mindegy, hogy segítenek abban, hogy száz éve év múlva is legyen Magyarország, vagy olyan távoli üzletembereknek keresnek pénzt, akikkel valószínűleg még csak nem is találkoznak, s bizonyos dolgokról önálló véleményüket sem mondhatják el – folytatta a gondolatot.

Az otthon nélküli élet boldogtalan

A beszélgetésen szó esett a lokalizmus és a globalizmus kérdéséről is. Sokan az otthonuktól távol rendezték be az életüket, például egy multi központjában, jól keresnek, látszólag mindenük megvan. Mint elárulta, saját ismeretségi körében is rengeteg ilyen emberrel találkozik, és egyet sem tud megnevezni közülük, aki a benyomásai alapján igazán boldog lenne. „Nem reprezentatív, de nagymintás” kutatása szerint az otthon nélküli élet boldogtalan élet, függetlenül attól, hogy egzisztenciálisan milyen nívójú. 

– Az elmúlt két-három évtizedben ez volt a sikk, a home office, a digitális nomádság és a hasonló trendek ezt erősítették. A nagy gazdasági szereplők a COVID kitörése után elkezdték ünnepelni, hogy mindez jól működik, „bárhol vagy, tudsz dolgozni”. Néhány cég meghozta a döntést, hogy örökre bárhonnan dolgozhatnak az alkalmazottak.

– A jó minőségű kötődések definiálnak egy jó életet, és a helyhez kötődés is ilyen. Nem ismerek olyat, aki úgy lenne boldog, hogy ne lenne erős kötődése az otthonához – sorolta. – Sok ellenerő van, amely az ellenkezőjét próbálja elhitetni, és arra ösztönöz, hogy ugráljunk az egyik munkahelyről a másikra, az egyik városból a másikra. Sok körülmény változhat az életben, változik a technológia, változik a családi helyzetünk, változnak a trendek, ám az emberi természet az elmúlt tizenötezer évben, a halászó-vadászó-gyűjtögető életmód feladása, a letelepedés, s vele a kultúrtáj kialakulása óta nem változott, azt a civilizációtörténet sem változtatta meg. A helyhez való kötődés ma is kulcsfogalom, amit az evolúciós tanulás is érintetlen területként és a boldogság egyik pilléreként hagyott meg.

Böszörményi-Nagy Gergely kiemelte, számára a siker egyik leginkább kézzelfogható mértékegysége, hogy valaki mennyit tud tenni a szülőhelyéért. Ha valaki szerepet vállal egy helyi érdekű kezdeményezésben, segít rendben tartani az utcáját, berendezi a saját környezetét a legjobb tudása szerint, azzal az ízléssel és minőségben, ahogy szerinte az országnak ki kell néznie, már megtette amit kell.  Akinek pedig megadatott, hogy tehetségéből és ambíciójából nagyobb közösséggel is foglalkozzon, az kivételes ajándék. 

A hitnek fontos a szerepe

A szerző elmondta, az, hogy a Felvilágosodást követően Isten fokozatosan eltűnt a közösségek életéből, szerinte a nem hívők életminőségére is negatív hatást gyakorol. David Sloan Wilson evolúcióbiológust idézve kitért arra, hogy a vallásosság miként és miért játszott döntő szerepet szerepet abban, hogy erős és jól működő társadalmak alakuljanak ki, illetve miként segített létrehozni az egyes közösségek közös normit. Szólt arról, hogy amikor egy erősen vallásos közösség csapott össze fegyveres konfliktus során egy vallástalan közösséggel, legtöbbször a vallásos közösség kerekedett felül.

A Felvilágosodásra hivatkozva azonban a magukat haladónak tartó gondolkodók meghirdették azt a programot, amely szerint meg kell haladni a vallásosságot, mert az emberi tudás akkor teljesedik ki, ha a hit helyébe a tudomány lép. Pedig a középkori, első egyetemeken még egyszerre foglalkoztak teológiával, természettudományokkal, filozófiával és a művészetekkel, ezáltal a tudás teljességére, az igazság megismerésére törekedtek. Ennek kapcsán megemlítette, hogy napjaink kiemelkedő tudományos elméinek egy része, köztük az emberi genom feltérképzését végző Francis Collins, vagy éppen Csermely Péter magyar hálózatkutató is mélyen vallásos ember. 

– Napjainkban a tudomány számít vallásnak, ha valamit egy tudós kimond, az megkérdőjelezhetetlen, ha a tudomány állít valamit, arra axiómaként tekintenek – tette hozzá. – Eközben a tudomány hangosan kacag azon, amit száz éve állított, és nem kizárt, hogy amit ma gondolunk, az száz éve múlva nevetség tárgya lesz. Ilyen értelemben a tudomány túlértékelésében élünk, amelynek alrendszere, a pszichológia fétissé vált.

Kilenc óra a képernyők előtt

A digitalizáció miatt sokkal több a depressziós ember, sokan mentális értelemben instabilabbak – mondta. – Szerintem az elefánt a szobában a digitalizáció, az emberi agy olyan információs stressznek van kitéve, ami soha nem volt jellemző. Több tízezer impulzus éri az embereket egy-egy nap, amelynek korábban csak töredékét kellett feldolgozni. Ez olyan zavarodottsághoz vezet, amit az ember fiziológiailag sem tud kezelni, új típusú betegségek alakultak ki, amit több szerző, köztük Alvin Toffler és Christopher Lasch már ’70-es években előrejelzett.

Kifejtette, a nárcizmus világuralmát a közösségi média hozta el, hiszen folyamatosan magunkkal, az önkifejezéssel foglalkozunk: – A folyamatok hatására, miközben kiváló szakemberek is dolgoznak a hivatásban, a pszichológiából „biznisz” lett, mint iparág jelent meg. A probléma kell, hogy fennmaradjon az iparág, miközben a gondok felszámolásának lehetősége nincs is a kezükben.  Ahhoz több, természetben töltött időre, a minőségi barátságok fenntartására, a csendre és a titkokra van szükség. Ez azonban nem egyszerű, hiszen Byung-Chul Han koreai filozófus kifejezésével élve az "átláthatóság diktatúrájában" élünk, mindent meg kell osztanunk. Ahogy nincsenek csendek, hiszen folyamatosan érkeznek az értesítések, az üzenetek. Bármennyire nehéz is, a képernyő által dominált időt keretek közé kell szorítani, el kell érnünk, hogy életünk kisebbik részét töltsük a virtuális és nagyobb hányadát a fizikai valóságban. A Z generáció már átlagosan napi kilenc órát tölt a képernyő előtt, ami tíz éve például a fele volt ennek. 

A nyelv alulértékelt része az ember életének

A nyelv, az anyanyelv fontosságáról is szó esett a beszélgetésen. Elhangzott, hogy élt olyan tézis, amely szerint a nyelv a férfiak vadászó tevékenysége során alakult ki, hiszen arra volt szükség az együttműködéshez. Szó volt róla, hogy a nyelv az egyetlen olyan dolog, amely bizonyíthatóan megkülönböztet minket az emberszabású majmoktól, amit az úgynevezett csimpánz-teszt is alátámasztott. Korábban úgy gondolták, hogy ilyen a társadalmi hierarchia, de kiderült, hogy az a majmoknál is létezik, ahogy az eszközhasználat is, így a nyelv maradt. 

– Egészen kivételes, hogy az ember esetében az utód világrahozatala nagy fájdalommal jár, az állatvilágban kisebb a fájdalom, ott nincs szükség ehhez a családra, különösen a hozzátartozók segítségére – folytatta a gondolatot. – Az embernél viszont a fájdalom összetett koordinációt tesz szükségessé, így a párok tartós együttlétét, és másutt teljesen ismeretlen, hogy a nagyszülők megélik és segítik a gyermek világa jövetelét. Összetett csoportmunkára van szükség, és ezt tette szükségessé és elkerülhetetlenné a nyelv kialakulását. A családnak a kommunikációs agyi képességekre ható szerepe alapvető, a nyelv minősége meghatározó abban, hogy milyen agyi teljesítményre leszünk képesek. Nem mindegy mekkora a szókincsünk, olvasunk-e olyan szerzőket, akik magas minőségben beszélték az anyanyelvet.

– Persze a nyelv dinamikus rendszer, ami mindig változik – hangsúlyozta. – 1700-ban másként beszéltek, mint 1800-ban, 1800-ban másként, mint 1900-ban. Napjainkban azonban dinamikusan romlik a nyelvünk az internetnek köszönhetően, ami nem elsősorban esztétikai probléma. A nyelv az agyunk szoftvere, a logikát, a gondolkodást döntően meghatározó rendszer, azon keresztül állnak össze a fejünkben a gondolatok, illetve az határozza meg, hogy milyen minőségben tudjuk az agyunkat ért információkat rendszerezni. Hogy milyen minőségben beszélik az anyanyelvüket, a magyar fiatalok agyi képességére és teljesítményére is döntő hatást gyakorol.