2023.01.21. 09:58
Magyar citromba harapott a szarvasi csapat
Egy gasztrotúra keretében kóstolt magyar citromot Lajozsmizsén a szarvasi Petneházi Andrea, aki kérdésünkre elárulta, mitől is volt igazán különleges az élmény, és milyen ételeket, illetve alapanyagokat fedezett fel az utóbbi években hazánkban és határainkon túl. A kabinetvezetőtől megtudtuk azt is, hogy a minőségi alapanyagokat ma már egyre több helyen fellelhetjük.
Balás Atina, Bakulya Éva, Bakulyáné Liska Anikó és Petneházi Andrea közösen szüreteltek a citromból
Fotó: BMH
Lajosmizsére kirándult a napokban Petneházi Andrea, a Szarvasi Polgármesteri Hivatal kabinetvezetője és a Szeretetem házi pékség megálmodója. Egy autónyi csapattal érkeztek a lakóhelyüktől mintegy 80 kilométerre található települése, mégpedig nem másért, mint a magyar citromért.
Petneházi Andrea élménybeszámolójából kiderült, a Szőrös és Kisjuhász Kertészetbe vezetett útjuk Lajosmizsén, ahol egy farmtúrán vettek részt. Ami pedig odavonzotta őket, az a kertészetben termelt citrom, ami ezekben a hetekben érik be, és szüretelhető.
Hozzátette, ennek különlegessége, hogy csak kicsit savanyú, azonban rendkívül lédús, éppen ezért akár úgy is lehet fogyasztani, mint ahogyan almát eszünk.
A helyszínen megtudták, valójában egy hibrid, Meyer fajtájú citromról van szó, amit a kertészmérnök házaspár közel 20 éve termel egyhektáros fóliaházukban. A citromoknak ugyan nincs bio minősítése, de mivel csak a szüretelés és metszés után kapnak a növények egyszeri kezelést évente, így a gyümölcsök héja is fogyasztható.
Elárulta, a mi négy évszakkal bíró hazánkban különleges élmény volt számukra egy citromligetben sétálni, ami ráadásul nem mindennapi, hiszen a fák alatt tyúkok végzik a gyomtalanítást. Az onnan hazahozott gyümölcsből pedig több dolgot is készített, rakott el például sós citromot, illetve késztett citrom kurdot is, ami egy angol citromkrém, amit kekszekhez fogyasztanak desszertként.
Petneházi Andreától megtudtuk, nem ez volt az első gasztrotúrája, az utóbbi években számtalan finomságot felfedezett már hazánkban és határainkon túl is. Ezeknek jó részét pedig saját konyhájában is rendszeresen készíti.
Úgy fogalmazott, hogy minden tájegységnek vannak sajátos jellegzetes ízei, szokásai és zamatai, melyeket érdemes kipróbálni, megkóstolni, ha elutazunk értük valahová.
Hozzátette, a helyi specialitások pedig egyre többször bekerülnek az éttermek kínálatába is, hiszen kíváncsiak rájuk az emberek. A Szarvasra érkezők például biztosan megkóstolják valahol a szlovák túróst, amely náluk egy helyi jellegzetesség.
Utazásai során ő maga már kipróbálta többek között a Nyírségben a különböző almás termékeket és aszalványokat, valamint a paradicsomos töltöttkáposztát, Sopronban a vörös szőlőből készült finomságokat, Romániában a csorba levest, Zala vármegyében pedig a dödöllét. Ezek közül többet elkészített már otthon is a saját tájukon szerzett ízélmények alapján. Sőt, a kirándulások után már-már hagyománnyá vált náluk a tematikus vacsora készítése.
A gasztrotúrákról szólva általánosságban elmondta, még nincs igazán divatja annak, hogy kifejezetten egy étterem vagy étel miatt utazzanak az emberek valahova. Azonban az már jellemző, hogy a nyaraláson, kiránduláson a helyi specialitásokat, ízeket kóstoljuk meg, ezek köré egyre több utazási iroda is szervez programokat, illetve előfordulnak már főzésre, ételkóstolásra irányiló speciális utak. Ez utóbbiakra jellemző, hogy a résztvevőknek az ételek elkészítését szintén megtanítják.
A minőségi alapanyagokat egyre könnyebb beszerezni
Petneházi Andrea elmondta, utazásai során és a hétköznapokban is egyre nagyobb hangsúlyt fektet a minőségi alapanyagok felkutatására és beszerzésére. Hangsúlyozta, ehhez szerencsére ma már elég annyi, ha nyitott füllel és szemmel járunk, illetve az interneten böngészünk. A legjobb forrásai ezeknek persze mindig a piacok, de akadnak már olyan kereskedők is, akik begyűjtik a kistermelőktől származó élelmiszereket. Ilyenek például a bio boltok, a kisebb üzletek, vagy az elterjedőben lévő termelői boltok.
Vannak továbbá szinte minden tájegységen úgynevezett kosárközösségek, vagyis olyan önkéntes alapon szerveződő csoportok, amelyekben a helyi élelmiszer termelők és vásárlók közvetlen kapcsolatba kerülnek. Úgy véli ez utóbbiakat szintén érdemes felkeresni, ha jó alapanyagokat szeretnénk. A minőségi ételekre pedig egyre nagyobb szükségünk van, hiszen azok egészségünk megőrzésének egyik alapjai.
