2023.02.15. 13:58
Negyvencentis résen keresztül is bekúsztak a romok alá a hős tűzoltók
Épségben hazaért Bodorló Mihály, Patai Sándor, valamint Baráth János Törökországból. A HUNOR mentőszervezet hivatásos tűzoltóiként hat napig dolgoztak az egyik legveszélyesebb kárterületen. Tetteikért kedden Novák Katalin köztársasági elnök és Gülşen Karanis Ekşioğlu, Törökország magyarországi nagykövete is köszönetet mondott a Sándor-palotában.
Baráth János (balról), a fővárosi és hajdú-bihar megyei kollégájával /Fotók: HUNOR/
Baráth János tűzoltó alezredes, az orosházi katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelője elmondta, a hétfő hajnali törökországi landolás után egy 370 ezer fős városba, Antakyába vitték őket, ahol megkapták beavatkozási helyük pontos koordinátáit.
– Nem itt volt az epicentrum, de a földrengés ezt a térséget rombolta le leginkább. Egy tizenöt szintes háznál kezdtük a munkát, ahol ezerkétszáz lakót temettek maguk alá a romok. Az épület az oldalára dőlt, valószínűsíthettük, hogy az üregekben, lyukakban akadnak túlélők – mesélte, hozzátéve, a kárterület közelében saját maguk építették ki a bázisukat is.
– Két alegységünk közül, én a "Bravo" vezetője vagyok. Kiépítettük a bázist, táborhelyet kerestünk, felállítottuk a sátrat és mentünk felderíteni. Közben a másik team, az "Alfa" már húzta fel a bevetési ruhát, hogy megkezdje első nyolcórás szolgálatát. Este váltottuk őket, ettől fogva nekem egybefolynak az események – részletezte Baráth János. A HUNOR-t mindvégig a tragédia vette körbe, akármerre néztek az életmentők, összedőlt épületeket, szeretteiket sirató embereket láttak, szirénaszót hallottak.
− Mindegy volt hogy gyereket, vagy felnőttet szedünk ki a romok alól, csak az számított, hogy életben van. Szervezetten, összehangoltan dolgoztunk, tűzoltók, mentőtisztek, katonaorvosok szíve együtt dobbant. Tolult bennünk az adrenalin, a segítségnyújtás töltötte ki minden pillanatunkat – részletezte a tűzoltósági felügyelő. A hivatásos állományúakból álló elit alakulat hat nap alatt tizenhét túlélőt emelt ki a törmelékekből. Váltásban, éjjel-nappal dolgoztak.
– A munka során az első láncszemet a kutyák jelentették. A romok között szagot fogtak, jelezték, ha valaki él odalent. Ezután mi feltérképeztük az illető elhelyezkedését, megnéztük, be tudunk-e jutni, valamilyen repedésen, üregen át. Ha kellett, bemásztunk a törmelékek alá, bevetettük az akusztikus keresőt, a száloptikás kamerát, aztán kezdődhetett a fúrás, faragás, flexelés, amit csak el lehet képzelni.
– Tűzoltó észjárással gondolkoztunk, közben a helyiektől kaptunk markolót, s minden mást is, amire esetleg még szükségünk volt. Előfordult, hogy negyvencentis résen keresztül kúsztunk be a romok alá, esetenként 25-30 méteres mélységbe. Amikor végre sikerült megközelíteni a túlélőt, még bőven akadt feladatunk – sorolta élményeit.
A HUNOR tagjai két erősebb utórengést éltek át Törökországban; volt hogy álmukból ébredtek fel, máskor szaladniuk kellett a romok közeléből.
– A mi alegységünk még két túlélőt talált csütörtökön este, a 65. óra magasságában. A hírekben olvasom, a halottak száma már 40 ezer felett jár, és átértékelem a saját életem – tette hozzá.
