2023.03.21. 06:35
A Meseház szülőatyja a tíz ujjával festett
Schéner Mihály, Kossuth-díjas képzőművész születésének századik évfordulója alkalmából Igaz mesék Schéner Mihályról és más csabaiságok címmel rendezett kötetlen beszélgetéssel egybekötött programot a Meseházi Alapítvány a békéscsabai Kupak Sörözőben hétfőn este. A résztvevők ezzel csatlakoztak a történetmesélés világnapjához, melyet március 20-án tartanak. Számos olyan sztori is előkerült a Mesterről, amit eddig kevesen ismertek.
Veres Krisztina
Fotó: Bencsik Ádám
Veres Krisztina, a Meseház vezetője és Soós Emőke bábszínész ötlete volt, hogy ezt a társasági estet megszervezzék. Kiderült, sokaknak van személyes emléke, élménye a képzőművész hajdani békéscsabai hétköznapjairól, egykori találkozásokról. Ezek a történetek hangzottak el kötetlen formában.
– Schéner Mihály Medgyesegyházáról származott, munkássága jelentős része ugyanakkor Békéscsabához kötődött – hangsúlyozta Veres Krisztina. – Legjelentősebb projektjének az általa megálmodott Meseház 1988-as létrehozása számított, de hasonló a Szigligeti utcai játszótér elemeinek megtervezése is. Stilizált lovak, huszárok, pásztorok, madárformájú óriásitató, fatotemre emlékeztető oszlop, mind-mind része volt a játszótérnek. Több alkotás már nem található meg itt, ugyanakkor a Meseházban a maketteket, tervrajzokat őrizzük.
Bojcán István, a Békéscsabai Jókai Színház műszaki csoportvezetője kiemelte, már a színháznál dolgozott, amikor a Mester több előadáshoz is díszletet, jelmezeket tervezett.
– 1980-ban Illyés Gyula: Bolhabál című darabjának, 1982-ben Csukás István: Gyalogcsillag című művének, majd szintén ebben az évben a János vitéznek a színre vitelében dolgozott – mesélte Bojcán István. – Csukás István el volt ájulva a Mester munkájától, a darabhoz valaha készített legjobb díszletnek tartotta Schéner alkotását, felnőttes gyerek mesterművének nevezte. A János vitéznél azt furcsálltuk, hogy a Mester a technikai személyzet több tagjától azt kérte, mutassák neki a tenyerüket. A legjobbnak Balla Jani bácsinak, a tájelőadások színpadmesterének tenyerét tartotta, vázlatokat is készített róla. Kiderült, a díszlet egy nagy, mozgó tenyér volt, ehhez kellett az előtanulmány. Mihálynak hívták nálunk a színházi szabót, aki ruhákat varrt neki. Meskának szólította, ezután mi Meska bátyámnak hívtuk a művészt magunk között. Érdekesség, hogy csak Lakatos Károly fodrász- és sminkmester és felesége, Vera készíthette arcfestéseit, hajvariációit.
Előjött a történetmesélések során, hogy Schéner Mihály szeretett mind a tíz ujjával festeni. Ehhez kapcsolódóan egy idézet tőle: „Közben le-lehullik egy-egy csepp. Ezekből is ki lehet valamit alakítani, például egy sárga cseppből, ecsettel felvitt fehérrel, kamillavirágot festeni. Gyakran a pázsitra teszem a farostot, és szóróflakonból viszem fel rá a színeket. Volt, hogy az így festett képre rátapadt néhány fűszál, és olyan lett, mintha szándékosan tettem volna oda. Ez is megerősít abban a hitemben, hogy a festészetben fontos a puritánság.”
A Mester beült a Pajzán mesék darabba
A Boldogságbetakarító Ünnepet is ő találta ki, 2008-ban, egy évvel a halála előtt, még részt vett rajta a Meseházban. Soós Emőke és Berta János adta elő itt a Pajzán mesék című népi játékot, és ez annyira tetszett Schéner Mihálynak, hogy vette a székét, és szó szerint beült a darabba.
Megemlítették az esten Schéner Mihály csíkos „diplomatatáskáját”, ahogy mondták, a csíkos dipót, vagyis azt a szatyrot, amivel sokszor járt-kelt a városban. Egyszer rendőrjárőrök igazoltatták, mert fura alaknak tartották kinézetre, aki furcsán viselkedik. Mivel nem volt a Mesternél személyi, előállították a kapitányságra. Hiába mondta, hogy ő a Kossuth-díjas Schéner Mihály, ez nem hatotta meg az egyenruhásokat. A városházáról – ahova szívesen járt be – minderről tudomást szereztek, és érte mentek.
A Mester mondásai közül a legismertebb, a Meseházi Áldás sem maradhatott ki, mely az intézményben is olvasható: „Vegyétek kezetek ügyébe a szívetek szerint valót!”
