Káposztásdézsától a kardig mindenféle kincsre vadásztak Békéscsabán

A sürgés-forgásban először egy hetvenéves néni mellé keveredek, aki éppen munkából tart hazafelé. 

– Végeztem a takarítással, gondoltam, körbenézek, régi szódásüveget keresek a bátyámnak. Elkérnek már több ezer forintot érte, de kötelező alkudni. Látom, van fateknőtől kezdve káposztásdézsáig minden – állapította meg, hozzátéve, neki is akad a konyhában dísz rézüstje, mozsara, kávédarálója. 

Nem sokkal arrébb a fiatal tótkomlósi édesanya, Lászk Anna nézelődik. Könnyen szóba elegyedünk, kiderül, kislánya, Petra logikai játékokat, készségfejlesztőket fürkész, nyolcéves fia, Roland pedig elektronikai dolgokra vadászik, kicsi kora óta szívesen bütyköl. Talál is egy hangszórót, meg régi DVD-filmeket.

– Fél hatkor már kipakoltam, szerencsére nyüzsögnek a vevők. Hozzám elsősorban a férfiak jönnek, hiszen lakatos szerszámokat kínálok. Van, ami száz forint, de az a régi maróbefogó például ötvenezerbe kerül – árulta el, hozzátéve, a szakholmik egytől egyig hagyatékból maradtak.

Utam a háziszappanok, porcelánbabák, demizsonok, kanták, fűnyírók egyvelegébe vezet. Aztán fúrók, kovácsoltvas tárgyak, kerti szerszámok végtelen sora jön. Sokan válogatnak a bakelitlemezek, kazetták között is. Pár lépésnyire a szél belekap a „Szekszuális élet enciklopédiájának” fedelébe, bezzeg az Ablak zsiráf és a római sztoikus, Seneca műve rendíthetetlen. Hívogatna Kosztolányi összes verse, de Schauer Gyula szervező mellettem terem. A berettyóújfalui Békési Imréhez vezet, aki a Horthy-korszakban viselt gyalogostiszti kardért 55 ezret kér, az üvegpoharak darabjáért viszont csak száz forintot. 

– A hölgyek ékszert, porcelánt, edényt keresnek, a férfiak szerszámot és katonai holmikat. Tudja, van kétezer éves tárgy, ami szinte értéktelen, de akad negyvenesévekbeli, ami milliókat kóstál. Értékesek a Ferenc József korabeli tárgyak, de a Rákosi korból is akadnak több százezret érő kitüntetések – okosít ki, miközben szemlézem a gyógyszertári súlyt, a cigarettaadagolót, a vasúti lámpát, a csajkát, a kakukkos órát és a színházi távcsövet. 

– Járom a környéket, az emberek ismernek, megkeresnek. Lomtalanítást is vállalok, de a padlásokon egyre ritkábbak a kincsek. A hetvenes években sok új ház épült, akkor nagyrészt kitakarítottak – teszi hozzá. 

Diskurzus közben felfigyelek a nyolcéves Turbucz Andorra, aki megállás nélkül kutat. Régi pénzeket keres, édesapjával komoly gyűjteményük van, a szenvedély még a nagyszülőktől ered. Hajtatlan papírbankókra vadásznak, nemrég szereztek egy 1992-es barna ötezrest, egy 1960-as húszforintost, és egy 1951-es ötvenforintost, de van egymilliárd billpengősük is.

– Tudtad, hogy az egyes után huszonkilenc nullát kell írni? – szegezi nekem Andor, akinek édesapja elárulja, könyveket is tartanak otthon, a legrégebbi 1562-es, Mátyás halála után hetvenkét évvel nyomtatták. Szó esik még a két év híján kétszáz éves Tranosciusukról, a hanglemez-gyűjteményüről és a régi képeslapokról is. Arról a csabai egytornyú barokk templomról keresnek fotográfiát, ami a mai katolikus szentély helyén állt.