Felvidéki magyarok traumáit dolgozták fel a fiatalok

Kovács Nóra, a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének elnöke elmondta, az eseményen felidézték azoknak a felvidéki magyaroknak az emlékét, akiket megfosztottak állampolgárságuktól és vagyonuktól, illetve akiket 1947. április 12-én, 76 éve kezdtek el kitelepíteni a Felvidékről, a korabeli Csehszlovákiából.

Mivel a kitelepítés egyszerre jelent kollektív traumát és egyszerre sűrít magába számos egyéni drámát, a városi szervezet egy oral history- és novellaíró-pályázatot hirdetett, hogy a történteket a mai fiatalok is érthessék, megismerhessék. A felhívásra Békéscsabáról, Mezőberényből, Szarvasról és Tótkomlósról érkeztek pályamunkák, és különlegesség, hogy középiskolások mellett általános iskolában végzős tanulók is nyújtottak be alkotásokat.

A rendezvényen beszédet mondott Barcs Anikó, a történteket egykor átélő, néhai Barcs Józsefné Csizmadia Margit lánya – a pályázatokat értékelő zsűri elnöke –, aki édesanyja halálát követően szintén fontosnak ítéli, hogy a történelem ezen fájó fejezetét is megismertessék, hiszen sokan még ma sincsenek tisztában azzal, hogy mik történtek a második világháborút követő vészterhes években.

Idézett a történteket átélőktől, és sorolta, hogy azért hurcolták el és meg őket, mert magyarok voltak és azok is maradtak. Ismertette, hogy a számukra ismeretlenbe zakatoló fűtetlen vagonokban szállították őket, és olyan hideg volt, hogy az elvileg meleget adó kályhára teának feltett víz is megfagyott. Hangsúlyozta: Edvard Beneš csehszlovák elnök dekrétumai elválasztották a szülőt a gyermekétől, a menyasszonyt a vőlegényétől. Csak az Istenbe vetett hitük adott erőt a túléléshez.

Hozzátette: Sztálin támogatta Edvard Benešt a tisztogatásban, és elhíresült az a mondata, miszerint a magyarkérdés vagonkérdés. A kassai kormányprogram alapján kollektív bűnösnek kiáltották ki a magyarokat, és elvették állampolgárságukat, vagyonukat. Hangsúlyozta azt is: a felvidéki magyarok példát mutattak kitartásból, becsületből, a szülőföld szeretetéből.

A rendhagyó történelemóra keretében levetítették a történteket feldolgozó Magyar Kálvária című filmet. Ebben szó esett arról, hogy Csehszlovákia vezetői – a nemzetállam megteremtése érdekében – fel akarták számolni a német, valamint a 800 ezres magyar nemzetiséget. A magyarokat választás elé állították, és azt mondták, hogy ha magyarnak vallják magukat, akkor kiutasítják őket. Hihetetlen megaláztatásban volt részük, és kényszermunkára is kötelezhették, kötelezték őket.

Az 1945 vége és 1947 eleje közötti etnikai tisztogatás csaknem 10 ezer családot, 50 ezer magyart érintett mintegy 400 községben. Sokan Magyarországra szöktek – a Dunán át is –, családostól, a csehszlovákok által elkövetett borzalmakról a hazai híradó is beszámolt. A lakosságcseréről szóló csehszlovák-magyar egyezményt 1946-ban írták alá, több tízezer szlovák hagyta el Magyarországot és több tízezer felvidéki magyart telepítettek ki, önként csak kevesen távoztak. A filmben hangsúlyozták: 800 ezer magyar sorsa pecsételődött meg a Beneš-dekrétumok miatt, amelyek egyébként ma is érvényben vannak.