„Közös lehet a gyökere a cukorbetegségnek és a daganatoknak” – mondja a díjazott gyulai dr. Bánhegyi Róbert

– Hogyan fogadta a Richter Érdemérem Különdíjat?

– Richter Gedeon, a Richter gyógyszeripari vállalat alapítója születésének 150. évfordulója alkalmából tavaly hirdette meg a gyár azt a pályázatot, melyen a hazai orvostársadalom kiemelkedő munkáit szeretnék jutalmazni az erre a célra alapított Richter Érdemérem Díjjal. Ezt a pályázati lehetőséget idén a cég a szakorvosok számára is elérhetővé tette. Három kategóriában lehetett jelentkezni a felhívásra, így Az év leghatékonyabb betegkommunikációját folytató szakorvosa, Az év legjobb prevenciós gyakorlatát folytató szakorvosa, valamint Az év legkiemelkedőbb tudományos vagy innovációs munkáját végző szakorvosa címekért „küzdhettek meg” a pályázók. Minden kategóriában két nyertest hirdettek. Jómagam a tudományos vagy innovációs munkát végző szakorvos kategóriában pályáztam, s beadványommal végül a különdíjat érdemeltem ki. Nagy öröm és megtiszteltetés ez számomra, és egyben óriási megerősítést is jelent, miszerint jó úton haladok.

– Mi is az az onkodiabetológia, és miként fűződik az Ön nevéhez?

– Már a Magyar Onkológia szaklapban 2010-ben megjelent, a témát először konkrétan érintő cikkem előtt felfigyeltem arra, hogy a daganatok és a cukorbetegség gyakran társulnak egymással, ami felvetette bennem, hogy valahol közös lehet a gyökerük. Mára ez a sejtésem teljességgel beigazolódott, részben a nemzetközi irodalom, részben saját kutatásaim alapján. Számos további cikket is jelentettem már meg e témában, így természetesen megfelelő szerénység mellett mondhatom, hogy mára talán hazai úttörője lehetek az onkodiabetológiának. Ez lényegében egy új határterületi tudományág, ami a daganatok és a cukorbetegség hátterében feltárt kórfolyamatok és genetikai eltérések ismeretében keresi a közös terápiás lehetőségeket, illetve a kétféle kórállapot kezelésének optimális kombinációit.

– Hogyan mélyült bele egyre jobban az onkodiabetológia tudományába?

– A témához kapcsolódóan előbb csak kisebb előadásokat tartottam, majd 2010-től kezdve jelentek meg publikációim. A közlemények megírásához gyakran merítettem erőt első mentorom, dr. Martyin Tibor főorvos úr pályám elején elhangzott biztató szavaiból, mely szerint „egy igazi orvos jól gyógyítani csakis a tudomány egyidejű művelésével képes”. Tavaly a doktori tanulmányaim végének közeledtével az irodalmi és saját adatok feldolgozásában fokoztam a tempót, amit egy szerencsés körülmény is segített. Ekkor ugyanis dr. Papp Zoltán professzor úrral, a legnívósabb hazai orvosi szaklap, az Orvosi Hetilap főszerkesztőjével megosztottam az addigi szakirodalmi és klinikai kutatási eredményeimen alapuló, ismeretterjesztési terveimet, amelyek megvalósításában maximális támogatásáról biztosított. Lényegében egyedülálló módon egy tudományos cikk trilógiát írhattam a lapba, ami 2022 őszén jelent meg Onkodiabetológia I., II., illetve III. főcímmel. Az első közlemény a cukor- és rákbetegség közös elméleti hátterét, a második a cukorbetegség kezelésében használt, nem-inzulin típusú antidiabetikumok onkológiai hatásait, a harmadik pedig az onkológiában használatos gyógyszerek cukoranyagcserét befolyásoló nemkívánatos effektusait dolgozza fel.

– A cukorbetegség gyógyszeres kezelése valóban hatással lehet a rákbetegségre is?

– A nem-inzulin típusú antidiabetikumok a cukorháztartás egyensúlyban tartásával együtt a tumor terjedését is fékezik. Van tehát egy általános daganatellenes hatásuk, melynek alapja a vércukorszint alacsonyan tartása. Emellett számos hatóanyagnak specifikus antitumor effektusa is van. Akad azonban egy-egy olyan szer is, ami bizonyos daganatok kockázatát minimálisan növelheti, ám ezeket ma már nem, vagy csak elvétve használjuk. Azt persze mindenképp szükséges hangsúlyozni, hogy a mai modern antidiabetikumok biztonságosak és hatásosak, illetve alkalmazásuk felmerül daganatellenes indikációban is. Tehát ajánlatos a cukorháztartást folyamatosan karban tartani és a szakorvos által felírt szereket szedni, hiszen így hosszú távon az adott cukorbeteg akár meg is előzheti daganatok kialakulását.

– Milyen munka előzte meg az összefüggések tapasztalását?

– Onkológusként minden nap használok a rákbetegség kezelésére szolgáló szereket. Ezek között vannak hormonterápiák, hagyományos, úgynevezett klasszikus kemoterápiák, illetve célzott biológiai terápiák is. A tudományos kíváncsiságtól hajtva több, mint 300 féle készítmény cukoranyagcserét érintő mellékhatásait összesítettem. Azt találtam, hogy mindegyik gyógyszercsoportban magas arányban vannak olyan szerek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a szénhidrát-háztartást, sőt akár diabéteszt idézhetnek elő. Nagyjából minden harmadik hatóanyag járhat diabetogén effektussal aminek terápiás vonzata is lehet. A későbbi tumorellenes kezelés mellékhatásai szempontjából fontos, hogy milyen antidiabetikus kezelést állítunk be egy cukorbetegnél, aki daganatban is szenved. Tehát, amikor valakit mindkét betegség súlyt, akkor előnyös lehet, ha a kezelőorvos ismeri az egyiknél használatos szerek másikra vonatkozó mellékhatásait, és fordítva.

– Miként végzett kutatást az onkodiabetológiához kapcsolódva?

– 2009-ben onkológiai tevékenységem mellett a Mezőhegyesi Krónikus Betegellátó Egységben is dolgoztam. Ezzel a kórházvezetés egy 75 ágyas komplex intézményt bízott rám. Természetesen itt sem bírtam magammal, és „tudománykodni” kezdtem. Éjszakánként mintegy 400-500 beteg egészségügyi dokumentációjából számos adatot gyűjtöttem ki, a nappali orvosi munkám mellett. Ekkor érintett meg először a felfedezés öröme, miszerint a diabétesz kezelésére szolgáló metformin gyógyszernek rákellenes hatása is lehet, ugyanis a metformint szedő betegek ápolási idejét jelentősen hosszabbnak találtam. Abban az időben még jóformán senki nem foglalkozott a témával, csupán három olyan vizsgálatot találtam nemzetközi fronton, amik mellékesen követték a rák gyakoriságára vonatkozó adatokat a metformin használata mellett. Ekkor az egyedi gondolattól hatalmas lendületbe jöttem, s ahogy lejárt az egy éves megbízatásom Mezőhegyesen, ismét csak a gyulai onkológián dolgozva hozzáfogtam a Centrumhoz tartozó betegek adatainak kigyűjtéséhez. Ekkor már 1290 páciens anyagát dolgoztam fel, összesen mintegy 20 ezer adattal, s az újabb vizsgálatom a metforminra vonatkozó, korábbi kutatási eredményeimet megerősítette. A tevékenységemet egyébként már ekkor díjazta a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság, ami a témában újabb előadásra is kötelezett.

– Az előzmények miként vezettek a Richter Érdemérem Különdíjhoz?

– 2017-ben nyertem felvételt a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Doktori Iskolájába, ahol immáron végzős hallgató vagyok. Tanulmányaim részeként jelent meg az említett tavalyi három összefoglaló cikk is, melyek folytatásaként a közelmúltban írtam egy negyedik, ezúttal már teljességel saját kutatási adatokon alapuló, eredeti cikket is. Ez a korábbi onkológiai osztályos beteggyűjtés adatbázisából készült, ám azt már részletesebben, a jelen tudásom alapján dolgoztam fel, amire a doktori tanulmányaim során tettem szert. Ezáltal speciális statisztikai módszerekkel jobban alátámasztott eredményekhez jutottam. Mára egyébként az onkodiabetológiai elméletből mindinkább gyakorlat válik, mivel a metformint – speciális szakmai engedélyeztetés és megfelelő molekuláris feltételek teljesülése esetén – az utóbbi egy-két évben egyre többször és több helyen, így Gyulán is alkalmazzuk rákellenes kezelésre az onkológiai alapterápia kiegészítéseként olyan pácienseknél is, akiknek egyébként nincs cukorbetegsége. Tehát akár egy olcsó és egyszerű gyógyszerrel is nagyszerű dolgokat érhetünk el a gyógyításban. A Richter gyógyszergyártó vállalat pályázati kiírására az onkodiabetológiai tudományág ismereteinek gyarapításában és terjesztésében végzett tevékenységemet összefoglaló pályamunkát nyújtottam be, mellyel a mostani különdíjat nyertem el.

– Milyen érzéseket váltott ki Önben az elismerés, illetve mik a tervei a jövőre nézve?

– Köszönet és megerősítés, ez a két szó jut elsőként eszembe. Köszönöm családomnak, elsősorban a feleségemnek, Enikőnek, továbbá gyermekeimnek és szüleimnek, a kitartó biztatást, lelkesítést, a türelmet és a tudományos munkámmal járó nehézségek viselését. Külön köszönettel tartozom legközelebbi munkatársamnak, dr. Csiffári Margit főorvosnőnek a sokéves szakmai és emberi támogatásáért, valamint dr. Becsei Lászlónak, a Békés Vármegyei Központi Kórház főigazgató főorvosának, aki a tanulmányaim munkáltatói hátterének biztosításán túl, egy kritikus pillanatban nem hagyott letérni a tudományos fokozat megszerzésének útjáról. A díj elnyerése megerősített abban, hogy a jó úton haladok, és a számtalan akadály ellenére is folytatnom kell az onkodiabetológiával kapcsolatos tevékenységemet. Így tervezem, hogy minél szélesebb körben terjesszem az onkodiabetológiai ismereteket, a daganatok és a cukorbetegség terjedése, genetikája, kórlefolyása és kezelése között feltárt összefüggéseket, illetve egy szakmai kötetet is szeretnék kiadni a témában.