Petőfi Sándor legjobb barátja volt Selmecen egy Békéscsabán is oktató tanár

A Szeberényik Békéscsaba történetében mindig is jelentős szerepet játszottak, többségük evangélikus egyházi hivatást látott el. Békésben a leghíresebb, legismertebb Szeberényi Gusztáv Adolf, aki az egyetlen békéscsabai székhelyű evangélikus püspök volt, dr. Szeberényi Andor dédapja. A püspökről nevezték el a békéscsabai evangélikus gimnáziumot, és a teret, ahol az intézmény található.

Szerepet játszottak a forradalom és szabadságharcban

– Több Szeberényi is szerepet játszott az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban – mondta a békéscsabai, nyugdíjas jogász, közlekedési szakember. – Ükapámat, Szeberényi Jánost 1834-ben választották meg szuperintendensnek, Selmecbányától Déváig látta el egyházi tisztségét. Kossuth Lajos felkérésére 1848-ban kiadott egy minden evangélikus templomban kötelezően felolvasandó körlevelet, melyben arra szólította fel a híveket, hogy a szabadságharcot minden lehetséges eszközzel támogatni kell. A szabadságharc leverése után az abszolút uralom nyomására lemondott püspöki tisztségéről. A szabadságharc támogatásáért Haynau vérbírósága először halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítélte. Öt évet töltött Kufsteinben, majd Zsófia főhercegnő közbenjárására kegyelemmel szabadult. Szeberényi András tábori lelkészként szolgált a szabadságharc idején.

Szeberényi Lajos 1820-ban született, tehát három évvel volt idősebb Petőfinél. Haan Lajos írta róla 1870-ben, hogy 1848-ban Kossuth hírlapjának munkatársaként dolgozott, és a Nép Barátja szlovák nyelvű kiadását szerkesztette Debrecenben. A világosi fegyverletétel után Hódmezővásárhelyen dolgozott tanítóként és papsegédként, majd 1851 végétől Békéscsabán oktatott.  

Szeberényi Lajos egészen 1860 végéig bízott abban, hogy Petőfi él, és csak Pákh Albertnek, a Vasárnapi újságban közzétett kutatásai tették számára nyilvánvalóvá, hogy egykori barátja elhunyt a szabadságharcban. Páknak nem is az a fő érdeme, hogy Petőfi halálát kétségtelenné tette, hanem az, hogy felderítette halálának részleteit, melyeket addig „titokszerű homály fedezett”.

Néhány év Petőfi életéből

A Néhány év Petőfi életéből című kiadványban – amit a szerző füzetnek nevezett – az író arra törekedett, hogy Petőfi viszontagságos fiatalkorát megismertesse kortársaival és az utókorral, másrészt egy szobor felállítására ajánlotta fel a kiadvány rá eső bevételét. Arról nem szól a fáma, hogy a szobor megvalósult-e.

A füzetben szerepel Petőfi Sándor Selmecen töltött ifjúkori éveinek története, valamint a később a költő által Szeberényinek írt levelek. Emellett két verset is leközölt Petőfi ifjúkorából, melyek addig sehol nem láttak napvilágot. Egyike csak nála volt meg, A hűtelenhez című költeményt a haza nagy dalnoka még 1838-ban írta Selmecen.

Petőfi még Petrovicsként került Selmecre az aszódi evangélikus kis gimnáziumból, ahol a grammatikai osztályokat kiváló eredménnyel végezte el. Az iskola nagykönyvébe Kiskőröst írta be születése helyéül, az ottani magyar irodalmi társaság – melynek az elnöke Szeberényi Lajos volt – jegyzőkönyvébe viszont saját kezével Szabadszállást jelölte meg, és társai előtt is mindig kiskunságinak vallotta magát.

– Petőfi A hűtelenhez című versével jelentkezett először a magyar társaságban, és a vers bírálója Szeberényi Lajos volt A sors különös fintora  – hangsúlyozta dr. Szeberényi Andor –, hogy ennek a pozitív kritikának kapcsán alakult ki a két fiatalember közeli barátsága, de öt év múlva Petőfi akkori verseinek bírálata miatt szakította meg ezt.

Ahogy Szeberényi Lajos írta, a bírálat gerjesztette fel a költőben soha ki nem alvó gyűlöletét, vagy legalábbis „idegenségét” iránta.

Szeberényi Lajossal sokáig levelezett is a költő

Az irodalmi társaságban Szeberényivel együtt olvasott verseket Petőfi, leginkább Vörösmarty Mihály költeményeit kedvelte. Szeberényinek Petőfi a költészet mellett két dologról beszélt leginkább. Nevezetesen, hogy színész akar lenni, és az idegenül hangzó vezetéknevét meg akarja változtatni.

Tanárai hanyagnak, kicsapongónak tartották, de igazából csak azért, mert a latin nyelven szárazon előadott „tudományokat” nem szajkózta be. A legjobban az bántotta, hogy osztályzatait apjának is elküldték, és a költő félt, hogy szülője legszebb reményei vesznek oda ezzel. Apja később lényegében kitagadta, mert érdemtelennek tartotta arra, hogy róla, mint fiáról gondoskodjon, és saját sorsára bízta. Szeberényi vigasztalta Petőfit, hogy ha apja megismeri a valóságot, másként vélekedik majd.

Petőfi ugyanakkor tudta, ez nem lesz így, és mindenképpen menni akart Selmecről. Barátjánál aludt utolsó éjszaka, érzékeny búcsút vettek egymástól, de megígérték, hogy sorsuk alakulásáról leveleken keresztül tájékoztatják egymást. Ez így is volt egészen 1845-ig. 

A selmeci tűzvészben Petőfi több verse is odaveszett

Petőfi a sok olvasás, gyakorlás és tanulás útján már Selmecen költővé képezte ki magát – írta Szeberényi Lajos. – A költő keserve című munkája – hasonlóan a magyar irodalmi társaság emlékkönyvébe írt költeményeihez – az 1851-es selmeci tűzvészben odaveszett. Nagy költőnk legjobb barátjának Selmecről távozása előtt az alábbi négysorost írta:

„Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örűlni

Minket együttlétünk édeni napjainak.

Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,

Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.”

(Selmec, 1839. január 19.).