Az önellátásban hisz, a házi ízeket kedveli a kondorosi Hovanecz András

– Hazai pályán horgászhat, elég, ha hátramegy a kert végében lévő halastavukhoz. A kényelem volt az elsőrendű szempont a tó kialakításánál?
–  Szó nincs erről, inkább az, hogy együtt hódolhassak Csongor fiammal egyik szenvedélyemnek, a horgászatnak akkor is, amikor nincs idő elmenni bojlis tavakhoz vagy a kondorosi bányatóhoz. A kerti tóban él egy hatkilós ponty is más halak mellett, ő a kedvencünk. Nem az élelemszerzés miatt horgászunk, hanem az élmény, a közös apa-fia időtöltés miatt. Kifogjuk, lefotózzuk a halakat, és visszadobjuk a vízbe.

– A halételeket nem is szereti?
– Ezt egy szóval sem mondtam, sőt, szívesen készítem is ezeket a halászlétől a sült halakig. A hagyományos magyar ételek mellett szívesen kipróbálom más nemzetek specialitásait is. A legidősebb gyermekemmel, Liliennel közös kedvencünk például a tonhalas tészta, de szívesen készítek tengeri herkentyűkből is finom villásreggeliket, -vacsorákat.

– Az ezekhez illő salátákhoz bizonyára talál a kertjében hozzávalókat. 
– A kertészkedés nálunk családi hagyomány, miként a legtöbb kondorosinál. Az önellátásra, az önfenntartásra törekszem, és ezt igyekszem népszerűsíteni a kertbarát körben is. No, nem az idősebb tagoknál – hiszen részeben tőlük tanultam ezt –, hanem a belépő fiataloknál. Szerencsére egyre inkább bővül a civil szervezetünk.

– Mégis milyen zöldségek, gyümölcsök élveznek előnyt önnél?
– Minden, ami megterem, nem vagyok válogatós. Természetesen az ember törekszik arra, hogy a legjobb, legízletesebb, legtöbbet termő fajtákat találja meg. Ezért is jók a kertbarát körben a szakmai eszmecserék vagy olyan előadók meghívása, akik segítenek ebben. Ha már előbb a kényelem szóba jött, több kultúrát magaságyáson, egy méter magasan termesztek a kertben, legyen szó uborkáról, paradicsomról, zöldségről.

– A jószágoknál is ugyanúgy az önfenntartást helyezi előtérbe?
– Csirkék, tyúkok mellett többek között fürjeket is nevelünk, magunk keltetjük a madarakat, hogy a gyermekeink is lássák, megtanulják. A fürjről még annyit, nagyon egészséges a tojása, a húsa. Ha pedig már ismét ételekről beszélünk, a fürj nagyon finom, emellett az egészség bástyája, és igazi gyógyír a szervezetnek például a galambleves fürjtojással.

– Térjünk vissza a kiskertekhez, hogyan sikerül új tagokat toborozni az egyesületbe?
–  A kertészkedés örömének élőben történő bemutatásával. Azzal, hogy milyen jó érzés, amikor az elvetett magból, az elültetett palántából termés lesz. Nincs annál csodálatosabb, hogy a magad által nevelt zöldséget, gyümölcsöt kiszeded a földből, leveszed a fáról, megeszed vagy felhasználod a magad és a családod, a közösséged javára. Mindenhol büszkén vállalom fel, hogy én lehetek az a szerencsés, aki vezetheti ezt a fantasztikus egyesületet.

– Ezért tartják fontosnak a kondorosi betyárnapokon a házi finomságok versenyének megszervezését is?
– A zöldségeket, gyümölcsöket frissen is fogyasztjuk, de egyre népszerűbb, hogy eltegyünk belőlük télire vagy akár jövő tavaszra befőttként, lekvárként, savanyúságként. Ehhez jön a pálinka, a kolbász, ami egy kondorosi házban szinte „alapkövetelmény”. Bármikor toppan be váratlan vendég, ezekkel mindig megkínálhatjuk. 

– A többi kertbarát körrel tartják a kapcsolatot?
– Olyannyira, hogy augusztusban újra összejövünk a szarvasi, a gyomaendrődi, békéscsabai és a békésszentandrási kertbarát kör tagjaival egy termékbemutató, kiállítás keretében. Évente váltjuk a helyszínt, a programnak idén a kondorosi művelődési ház ad otthont. Emellett kiemelt rendezvényünk a Betyárok az asztal mellett kolbászgyúró- és töltöttkáposztafőző-verseny, amit szeptemberben rendezünk meg a kondorosi Lovarda Rendezvényközpontban, valamint idén fennállásunknak 50 éves, jubileumi évfordulója is lesz.