Ismét világbajnok lett a csabai Lipták Mihály

– Nagyon erős mezőnyben szerezte meg a világbajnoki címet. Miként képzeljünk el egy ilyen versenyt, mire figyelnek a zsűri tagjai?
– Az első, legfőbb szempont a szárazság, minimális vízháztartással kell megérkezni a versenyekre. Minél szárazabbak vagyunk ugyanis, annál jobban meg lehet mutatni a legkisebb izomzatot is. Ehhez négy hónapos diétás és két hónapos versenyfelkészülésre van szükség. A pontozók emellett figyelnek arra, hogy a versenyzők jobb és bal oldala minél szimmetrikusabb legyen, és persze némi szubjektum is szerepet játszik az értékelésben.

– Mit jelent az Ön által említett négy hónapos diéta?
– A legtöbben azt gondolják, hogy ilyenkor csak csirkét és rizst esznek a versenyzők, de ennél összetettebb a felkészülés, hiszen nagyon sok minden függ a genetikától és az anyagcserétől is. Persze a csirke és rizs valóban kulcsszerepet játszik a táplálkozásban, de én például napi szinten eszem marhahúst és halat is. A köret kicsit szegényesebb, hiszen a rizs mellett bulgur és kígyóuborka kerül az asztalra. A hús mennyisége 80 deka, míg a szénhidráté 500-600 gramm, ami a versenyhez közeledve folyamatosan csökken attól függően, hogy mennyire van beszáradva valaki. Mindezt napi szinten nagyon figyelni kell.

– Egy ilyen felkészülést egyedül csinál végig, vagy van valaki Ön mellett?
– Nagyon régen dolgozunk együtt a mesteremmel, Süli Józsival, az edzéstervet és a diétát is együtt állítjuk össze, Józsi mindenben segíti a felkészülésemet. Maguk az edzések egyébként hasonlóan zajlanak, mint szezonon kívül, a változás csak annyi, hogy a súlyokat csökkenteni kell, az ismétlésszámokat pedig növelni, hiszen az energiaszint egyre csökken, ahogy mérséklődik a szénhidrát-bevitel és a cukorbevitel teljesen megszűnik. Személy szerint napi másfél órás súlyzós és egy órás kardió edzést végzek ilyenkor.

– Több hónapon át tartó lemondásra van szükség egy-egy ilyen felkészüléshez. Mi ad erőt ebben az időszakban?
– A diétás és versenyidőszakot belső motiváció nélkül nem lehetne végigcsinálni. Személy szerint minden felkészülésnek úgy indultam és indulok neki, hogy mindent igyekszek maximálisan beleadni. A mezőny forog, mindig feltűnnek új versenyzők és olyan klasszisok, akik kihagytak egy-két évet. Előre nem tudjuk, kivel kell versenyeznünk a helyezésekért. Múlt szombaton Szlovéniában a saját számom, a Master 50 év felettiek kategóriája mellett a 180 centiméternél magasabbak korosztálytól független számában és a nehézsúlyúak között álltam rajthoz. Leírhatatlan élményt jelentett, hogy előbbi számban az arany-, utóbbi két kategóriában pedig ezüstérmet vehettem át.

– Amikor végeznek a versenyen, azonnal véget ér a nélkülözés?
– Igen, a legtöbben rögtön elengedik magukat, és „töltik magukba” a kedvenc ételeiket, legyen szó pizzáról, lángosról, palacsintáról vagy csokoládéról. Nagyon hosszú a hat hónapos nélkülözés, én is vasárnap óta pótlom a finom falatokat.

– Mi volt a világbajnoki menü?
– Vasárnap értem haza, és nyolcéves kisfiammal közösen a páromtól bolognai spagettit rendeltünk dupla sajttal és sok darált hússal. Mellé nutellás, illetve barack- és eperlekváros palacsinta került, degeszre ettük magunkat, nagyon finom volt és nagyon jól esett.

– Ahogy mesél a szeretteiről, azt érezzük, hogy nagyon fontos az Ön számára a családja.
– Az erős családi háttér nagyon lényeges nekem és anélkül a versenyzés nem működhetne, ők adják az energiát, a lendületet. Hálás vagyok, hogy mellettem állnak, hogy együtt örülünk a sikereknek.

– Nem csak versenyez, hanem edző is. Miként látja, mennyire figyelnek az emberek a sportra?
– Elsősorban biztonsági őrként dolgozom, a szabadnapjaimon pedig személyi edzéseket tartok. Egyre többekben tudatosul, hogy mennyire fontos a sport, és itt nem is csak a súlyzós tréningekre gondolok, hanem a biciklizésre, a kocogásra, az úszásra. A sport fizikálisan és mentálisan is kedvező hatással van a emberi szervezetre, és az a jó benne, hogy bármikor el lehet kezdeni. Nekem is vannak olyan „tanítványaim”, akik 50 év felett vágtak bele.

– Apropó, Ön mikor kezdte a testépítést?
– Még a ’80-as években Pakucza Józsinak volt egy terme Békéscsabán a rendőrséggel szemben, kezdetleges súlyzókkal, rozsdás csillekerekekkel, mégis volt az egésznek valami különleges hangulata. 17-18 évesen kerültem be ebbe a világba, és szerelem lett, ha lehet ilyet mondani.