Lemezlovasok a hetvenes évekből, a Békés vármegyei diszkók hőskorából

Meglepetésszerűen törtek elő a disc yockey-k az 1970-es évek elején Békésben. Addig csak zenekarok játszottak az éttermekben, vendéglátóhelyeken, kultúrházi rendezvényeken. Az orsós magnóval, bakelitlemezekkel esetleg keverőpulttal érkező diszkósokat csak „szünetnek” hívták. Amikor a zenekar tagjai vacsora- vagy pihenőszünetet tartottak, akkor játszhattak le különböző úton-módon beszerzett számokat szöveggel dúsítva, és hívták egyúttal a táncparkettre a résztvevőket.

Az első fecskék közé a békéscsabai Andrékó Géza és a gyulai Jobbágy Zoltán tartozott.

– Budapesten a Neoton Klubba jártam, akkor a Neotonban játszott Som Lajos, és igazgatói engedéllyel, 17 évesen Balázs Fecó is – mesélte Andrékó Géza. – Akkor az ismert lemezlovas, Cintula volt a szünet, én meg ihletet kaptam tőle ehhez a szerephez. A békéscsabai Kner Nyomdában kezdtem a diszkós pályámat, majd 1974 januárjában játszhattam le számokat a Melósban. Olyan együttesek zenéltek ott, mint a Family vagy a Dzsubox. Volt, amelyik csapat elfogadott, más konkurenciát látott bennem. Két hónapig diszkóztam a Kishajóban is, de a bárjellege miatt este tízkor abba kellett hagyni, így ez nem sokáig ment. Különlegességként hoztam be Békésbe a dobdiszkót, ami annyit jelentett, hogy a zeneszámokat dobon kísérte élőben Szamosi Viktor és Székely Lajos.

Az első főállású disc jockey Békésben B. Nagy József volt. A személyijében is az szerepelt: lemezbemutató.

– A Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat alkalmazott lemezbemutatóként 1976-tól – mesélte. – Gyulaváriban kezdtem, akkor még a főnökökben ott volt a kérdőjel: Lehet, nem lehet?; Engedjük, ne engedjük?

Végül mehetett a diszkó, de ment Józsi is. Mégpedig Békéscsabára, a Rózsafába. És ez volt a nagy ugrás, a fénykor, amikor a vendéglátóhelyek is befogadták a diszkót a kultúrházak mellett. A tánc, a zene élvezete mellett, már kitolt nyitvatartási idővel a pultnál, az asztaloknál is helyet foglalhattak a vendégek, időnként bulihangulat kerekedett.

Józsit rendes bérpapírra fizettek a Vendéglátónál, miként a helybeli diszkósok közül jónéhányat. Voltak, akik diákként, az alapoktól indultak. Békefi István az iskolarádióban kezdte, aztán Békésen diszkózott, következett a Balaton, Csanádapáca, majd a békéscsabai tiszti klub, a FEK. Fekete diszkónak is mondták, amit nyújtott, ugyanis néger soul-, funky-zenét is szolgáltatott. Természetesen jó szöveggel fűszerezve, és elmondása szerint azért hagyta abba diszkózást 1997-ben, mert már csak arra volt szükség, hogy lejátssza az összeállított repertoárt, duma semmi.

Gyulán Jobbágy Zoltán, valamint a Czifra Gyula – Sipos Zoltán duó vitte a prímet, számos helyen diszkóztak a városban, és sokak pályafutását segítették, egyengették a szakmában. Így például Illés Mártonét, Nagy Tiborét is. A „jó beszélőke” révén, ami a diszkózás fontos részének számított, többen rádiósként folytatták pályafutásukat, így Illés Márton is. Jobbágy Zoltán The Doobie Brothers- és Kool & The Gang-muzsikákat is játszott hajdanán Gyulán az ifiháztól, a Komlótól a Lidóig vagy Okányban és Kunágotán. Komoly lemezgyűjteménnyel rendelkezik, Gyulán a zenekedvelők klubját is vezette.

Volt, akin már a zeneóvodában látszott, hogy nagy diszkós karriert fut be. Egy ideig elcsábította a rockzene, de 1997-ben már diszkózott. A békéscsabai Fekete László mesélte, hogy amikor a Csaba Szálló Télikertjében diszkózott, egy kedves vendég odakiáltott neki: „Lassú, tapadós bolerót is nyomjon, főnök!”

Hallgatott rá, így azóta minden programjában szerepel egy lassú számokból álló blokk. A jelen idő pedig azért állja meg a helyét, mert Fekete László ma is diszkózik.

– A Télikertre visszatérve, vasárnap este 7-kor, 8-kor kezdődtek a bulik, már ötkor beültek a vendégek, hogy biztosan legyen helyük – mesélte. – A diszkó akkor legkésőbb éjfélkor, éjszaka egykor ért véget, manapság a fiataloknál sok esetben ilyenkor kezdődik a buli.

A szintén békéscsabai Gedó József 1979-ben kezdett a békéscsabai Volán-klubban, diszkózott a Gyöngyben, a Pocokban, az Üvegházban és Mezőberényben is három évet. Gyebnár József a csabai ifiházban a magnósklubot vezette, és mivel a gitározás nem jött össze neki úgy, ahogy akarta, nyomta a diszkót a Kner Nyomdában, a Balassiban, a Vasutasban.

A diszkósok jelen lévő egyetlen hölgytagjának, Csáky Gyöngyinek is érdekes a sztorija. Bátyja József diszkózott, aztán bevonult katonának, és Gyöngyi kapta meg tőle a cuccot, valamint a diszkóhelyeket, lehetőségeket. Élt vele, a közönség nagy örömére. Gyöngyinek – akinek lemezlovas lett a férje is –, három gyermek és hat unoka aranyozza be az életét. Bátyja egyébként 1977-ben kezdett a Family Zenekar felszerelésével, diszkózott Medgyesegyházán és Mezőkovácsházán is. Krista Lajos (Tata) a békéscsabai Fehér Galambtól az Ezerjóig, a gyulai Komlótól a Rondelláig futott be karriert.  

A Nádasban tartott diszkóstalálkozó résztvevői elmondták, a ’70-es évek végén már az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) működési engedélye is kellett ahhoz, hogy valaki ezt a tevékenységet végezze. A vendéglátóhelyek egyre inkább lemezlovasokat alkalmaztak a zenekarok helyett, mégsem öt embert, csak egyet kellett fizetni. Másrészt a diszkóknak a látványvilága, a fények varázsa is vonzotta közönséget.

– Amikor lekapcsoltuk a villanyt, megőrültek a fiatalok a tükörgömbért vagy a lila UV-lámpáért, ami még inkább kiemelte a lányok előnyeit – ecsetelték a diszkósok. – Természetesen a diszkótáncnak is alapvetése volt a párválasztás, nem egy olyan párkapcsolat szövődött a diszkókban, amiből aztán házasság lett. Abban a résztvevők mindegyike egyetértett, hogy a jó diszkósnak már akkoriban személyiségnek kellett lennie, és felépített műsor szerint dolgoztak. Orsós, majd kazettás magnóval, lemezjátszóval, különféle erősítőkkel, hangfalakkal és fényeffektekkel dolgoztak. Kiemelték, „lánylekérés” volt a táncparketten, de a számok kérését nem szerették. Éppen azért, mert felépített műsorral rukkoltak elő, és előbb-utóbb úgyis megszólalt a kedvenc sláger. Pont azért, mert akkor a zenei ízlést a külföldi rádiók, a különféle módon megszerzett hanganyagok révén a disc Jockey-k határozták meg.

A jó hangulatú diszkóstalálkozó után a békéscsabai, megyénkbeli lemezlovasok Péli István vendéglátását megköszönve annyit mondtak búcsúzóul: Ha megéljük, találkozunk még.” Úgy legyen.