Dr. Görgényi Ernő: a Szent István-i állam alapjai sziklaszilárdak - galériával, videóval

A délután folyamán a gyermekeknek szervezett események után koncertet megtartották a kenyérszentelést, amin közreműködtek az egyházak képviselői és dr. Görgényi Ernő polgármester. A várkertben a Téglás zenekar adott koncertet, majd ünnepi műsor következett. 

Köszöntőjében dr. Görgényi Ernő polgármester a Szent István-i örökségről elmondta, az, hogy ma is áll Magyarország, és él a magyar nemzet e földön, nem törvényszerű, nem magától értetődő. 

– Mások is éltek itt előttünk, gepidák, avarok, astingok, alánok, szvébek, szarmaták, herulok, rugiak, sadagarok. Népek a régmúltból, népek, akik itt éltek egykoron a Kárpát-medencében. Művelték a földeket, harcoltak, településeket hoztak létre, kultúrákat alkottak. Ma már csak régészeti leletekből, bizánci krónikákból, múzeumi kiállításokból és történelmi tárgyú könyvek lapjairól ismerhetjük nevüket, történetüket. Mind eltűntek a történelem forgatagában, elpusztultak, vagy beolvadtak más népcsoportokba – emelte ki. – A történelem forgataga bennünket sem kímélt. István halála után nyolc zűrzavaros esztendő következett. Két király is erőszakos halált halt. De a nép a felfordulás során is megmaradt kereszténynek, mert az országlakosság többsége egységesen híve volt a latin szertartású keresztény Európának, ugyanakkor pedig egy független magyar állam eszméjének is híve volt. 

– S e fundamentumok kötőanyaga különleges magyar nyelvünk. István idegen népek gyűrűjében alkotta meg államunkat. Az európai népek között nekünk nincsenek rokonaink, de valamennyien keresztény-keresztyén testvéreink ők. Ám nyelvünket nem érti senki. Nyelvünk által egy önálló kulturális univerzumban élünk. Csak aki az édesanyjától tanulta a magyar nyelvet, annak jelenik meg lelki szemei előtt a táj képe, midőn ezt olvassa: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” Akinek anyanyelve a magyar, mind ugyanazt a képet látja, aki idegen nyelvként tanulta, vagy aki műfordításban olvassa e költeményt, annak képzeletében biztosan más táj képe bontakozik ki – fogalmazott. – Mindenáron védenünk kell magyar nyelvünket, mert ha országunk átmenetileg és helyenként meg is szűnt, anyanyelvünk mindig és mindenhol megmaradt hazánknak. 

Kifejtette, miután a török csellel elfoglalta Budát 1541-ben, az ország közepe oszmán hódoltsággá vált. Erdély török fennhatóság alatt, de mégis magyar fejedelemségként őrizte a szuverén parazsát. Nyugat-Magyarország és a Felvidék a Habsburg császárok birodalmába tagolódott be. És mégis, ez a három részre szakadt országterület szellemében, kultúrájában és nyelvében megőrizte egységes magyar mivoltát. Másfél évszázadon át éltek a magyarok háromféle közigazgatás, háromféle adórend, háromféle államrend alatt, teljes és folyamatos létbizonytalanságban, de szellemében, kultúrájában és nyelvében a nép megőrizte egységes magyar mivoltát. Ezt az élni akarást nem nyomhatta el a Habsburg Birodalom sem, a Harmadik Birodalom sem és a Szovjet Birodalom sem. Amíg ragaszkodunk Szent István művéhez, addig semmilyen birodalom nem nyomhatja el élni akarásunkat, nem számolhatja fel nemzeti karakterünket, nem pusztíthatja el kultúránkat. Ez rajtunk múlik. 

Mint mondta, a Szent Istváni állam alapjai sziklaszilárdak. Ezekre az alapokra mindmáig új falak épülhettek a történelmünk során számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falak helyett. Ha kellett, mindig újrakezdtük.

Koncertet adott az Ismerős Arcok, amit tűzijáték követett.