Kalandos napokat töltött a Jóreménység-szigeten a csabai Mitykó László – galériával

Nagyon régen szerettem volna körülbiciklizni a Tisza-tavat, még jobban megismerni és felfedezni a tó világát. A barátaim, akikkel ezt terveztük, most nem értek rá. Ezért kicsit változott a célom is, és a Jóreménység-szigetre indultam – árulta el lapunknak Mitykó László.
A terület akkor került a középpontba, amikor Ljasuk Dimitry filmes, környezetvédelmi aktivista különleges filmet forgatott a helyről, ahova elvonult a pandémia ideje alatt. A sziget valójában a hullámtéri duzzasztómű terelőgátja, amit a helyiek Robbanó-gátnak is neveznek, mivel a tó létesítésekor robbantásra is szükség volt, amihez a robbanószert annak végében tárolták. Mára közösségi hellyé vált, ahol a látogatók pihenhetnek, kertészkedhetnek, fürödhetnek egyet.
– Amikor gyerekek voltunk a digitalizáció sehol nem volt a mostanihoz képest, hétfőn még adás sem volt a tévében, így nagyon sokat csatangoltunk, innen a természet szeretete. S persze inspirált a film is, az életstílus, a gondolkodás, amit Dimitry bemutatott. Inspirációt kaptam, hogy én is egy rövid időre elvonuljak, átgondoljam hol tartok, mit fogok csinálni.

Le a cipővel! Éljen a mezítláb!

Laci Pannónia T5-ös motorjával vágott neki Békéscsabáról a nagy útnak, ami ugyancsak különleges érzés volt, hiszen 60 kilométer/órás sebességgel lehetett „repeszteni” az országúton, de már megadta az alaphangot a következő napokhoz, hiszen közben lehetett elmélkedni, gondolkodni.

– Egyik fogadalmam volt, hogy a szigeten a négy napot mezítláb töltöm. Így az érkezésem után le is került a bakancs, úgy is mondhatnám, hogy simogatta a lábamat a természet – fogalmazott. – Csak akkor vettem vissza a cipőt, amikor egy rövid időre átmentem a közeli Kiskörére, de a szigeten eltöltött napok anélkül teltek.

Mint elmondta, a különleges természeti környezetben sokan megfordulnak, keresik a nyugalmat, kicsit a világtól való elvonulás színtere is a hely.
– Persze azért már nem teljesen olyan mint a filmben, mert néha többen is vannak, akad pad, ahol le lehet ülni, közösségi könyvtárat is létrehoztak, paradicsomot nevelnek az ideérkezők – tette hozzá.
Persze ott az érem másik oldala, hogy a szigeten nincs hűtőszekrény, nincs áram. – Második napra le is merült a mobilom, én pedig onnantól nem is tudtam fotókat készíteni. Ennek is megvolt a maga előnye, hiszen találkoztam és beszélgettem érdekes emberekkel, így matematika tanárnővel, biológussal és nagyon szuggesztív horgásszal is, aki minden reggel hat óra után érkezett a Simpson motorjával, és nagyon sok történetet, régi emléket ismer a Tisza és a terület múltjából.
– Nagyon jó volt beszélgetni, feltöltöttek ezek a diskurálások – emelte ki.

Kíváncsi pockokkal teli esték

Mitykó László előzetesen engedély kért Dimitry-től, hogy a szigeten éjszakázhasson. A filmes az ottani vízügyi igazgatóságtól bérli a területet.
– Akadtak érdekességek szép számmal, a pockok mindennap megjelentek a sátor környékén, hátha leesik nekik valami, de találkoztam rókával, hattyúval, láttam különleges halakat és még folyami rákot is. Ezzel kapcsolatban a fiatalember, aki éppen a doktori disszertációját írta, és ő is ott volt a szigeten elmondta, ez jó jel, és azt jelenti, hogy tiszta a víz.
A fényszennyezés is jóval kisebb volt, sokkal több csillagot látott, mint máskor.

Egyedül a szigeten

Eljött az a nap is, amikor teljesen egyedül maradt a szigeten.
– Egyedül, mezítláb. Kis túlzással olyan volt, mintha enyém lett volna a sziget. Nagyon különleges érzés volt mindez, körbejártam, elmélkedtem. Sok mindent átgondoltam azzal kapcsolatban, hogy mi várható, mi történt velem, milyen terveim vannak. Ezek jártak a fejemben – mesélte. S a négy nap alatt voltak nagyon érdekes pillanatok. Volt, hogy összeért a tó és az ég, és nem tudta az ember, hogy hol ér véget a tó és hol kezdődik az ég. Éjszakai fürdőzésre is lehetőség nyílt, akkor már nem volt hideg, hanem kellemes volt a víz. Emellett átélhettem a szabadság érzését.

Laci a szigeten páncélost, azaz konzervet evett, illetve – ahogy mondta – jó magyar szokás szerint vitt magával kolbászt, valamint szalonnát, gyors készítésű levest.
– Túlzottan nagy ereszd el a hajamat nem volt, de nem is erről szóltak ezek a napok.

Hamarosan visszatér
Laci hamarosan két lányával, Natasával és Tamarával tér vissza a Tisza-tóhoz.
– A Poroszlói-medencébe megyünk. Lesz sátrazás, mezítlábas időtöltés, evezés, biciklizés. Minden, amit a tó adhat – árulta el. – Szeretném, ha a lányok látnák a különleges élővilágot, megtapasztalnák a természet közelségét. Elmegyünk a szigetre is. Nagyobbik lányom szeretett volna két napot ott tölteni, de végül megbeszéltük, hogy nem feltétlenül vannak meg azok, a főként higiéniai feltételek számukra, amelyekre elengedhetetlenül fontosak.

Emellett a közelebbi és a távolabbi jövőre is megszülettek már a tervek. Még idénre várhat rá egy Balaton melletti motorozás, egy torockói út a barátokkal. A távolabbi cél pedig az El Camino vagy az Országos Kéktúra, de ez még a jövő zenéje.